Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
össze. Az újoncállítással leginkább terhelt évek a következők voltak: 1793, 1802, 1803, 1809, 1812, 1831, 1843, 1844. Például 1793-ban a Királyi Lovas Regimentbe 81 legényt vittek be, 1809-ben „két statioval” összesen 610, 1812- ben 749 jászkun lovast küldtek szét több ezred megsegítésére. 1843-ból pedig megemlítjük, hogy „a hadfogadó kormánynál a 12. számú Palatinale Ezredbe önként állt be” (10 évi szolgálatra) a jászok közül 43 fő, a nagykunokból 4 fő, a kiskunságiak közül 46. (A nemesek 6 évre is jelentkezhettek.)45 A felkutatott adatok alapján az is megfogalmazható, hogy a napóleoni háborúk után a Hármas Kerületek katonaállítása fokozatosan hozzáigazodik az országos általános gyakorlathoz. Az országgyűlések által meghatározott újoncokból a Jászkunságra eső arányos mennyiség döntően megfelelt a Kerületek népességei és gazdasági erejének, nem csorbította érdekeit, ugyanakkor nem mondott ellent a redemptionalis diploma vonatkozó kitételének sem: „... erejek és tehetségek szerint felkelnek". A részleges insurrectio tehát a reguláris újoncállítás rendszerébe torkollott. 1815-től már lovakat nem is kért tőlük az ország, s ruhát és fegyvert is központilag kaptak. A folyamatot országgyűlési intézkedések is előmozdították. (Az 1827. évi decretum (VIII.,) 15. cikkely.) A Kerületekben 1831-től - nádori utasításra - az egyes településekre jutó katonai létszámot (az 1745. évi váltságösszeg helyett) a férfinépesség száma szerint kellett meghatározni, azaz, az ország hadiadó felosztási kulcsa alapján a Jászkunságra eső teljes újonclétszámot kialakítani. A jászsági és kunsági legények többsége azonban az újabb csaknem fél évszázad alatt is magyar huszárezredek katonája lett (Nádori Regiment, Jászkun Huszárezred).46 Térjünk most vissza még a XVIII. század végi események Hármas kerületi történéseihez. Ezek közül mindenképpen kiemelkedik a második Palatinale Regiment 1800. évi létrehozása. 46 BAGI G. 1993. 253. p.; BOTKA J. 2000. 123. p. BOTKA J. 2000. 123-124. p. 49
