Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

a’kinek tettzik, haza fognak bocsáttatni.”. 1794-ben is elhangzott, hogy a király megígérte: „háború végén a legényeket hazabocsájtják”.43 A csupán hadi állapothoz kötött szolgálat a redemptiohoz kapcsolódó jog volt, miként az is, hogy „a megkívánandó tisztekre” maguk az önkormányzatok tehettek javaslatokat. Törekedtek is minden esetben érvényt szerezni ez utóbbi lehetőségnek is. Még olyan kunszentmiklósi példákról is tudunk (1800., 1806., 1808. évek), amelyek az önkormányzati jogosítványok között említik - az általuk kiállított lovas egységekre vonatkozóan - a katonai előléptetéshez történő előzetes véleménynyilvánítás, illetve javaslattétel jogát.44

Annak kinyilvánítása is döntő fontosságú volt minden katonaállítás alkalmával s minden toborzásnál, hogy a jászkun legények „huszároknak vitetnek”, azaz lovas regimentekhez kerülnek. Számukra ugyanis századokon át a huszár jelentette az igazi katonát. Igen jól mutatja ezt a szemléletet pl. az 1848 nyarán a jászsági toborzáskor bekövetkezett felháborodás esete: amikor a katonaságra nagy számmal jelentkezők meghallották, hogy gyalog szolgálatot várnak el tőlük, s hogy milyen öltözetben kell lenniük, „azon felelettel, hogy ők inkább kést szúrnak magokban, mintsem bakancsot viseljenek” - otthagyták a toborzást. (Azután mégis a Nádorhuszárokhoz kerültek.)

A francia háborúk szorításának további következménye lett, hogy az újoncok állításának kötelezettségét - mely jobbágyi jellegű tehernek számított - végleg kiterjesztették a Jászkun Kerületekre is. (1790-ben erre már volt példa.) Ennek értelmében az insurrectios egységek szolgálata mellett az állandó hadsereg esetenkénti erősítése, illetve fenntartása érdekében egy bizonyos - a népességgel arányosan megadott - létszámot kellett teljesíteni. E kötelezettségnél a fő gondot az jelentette, hogy a katonáskodás - úgymond - örökös volt. Megemlítendő, hogy a testmagasságot a huszároknál nem vették olyan szigorúan, mint a gyalogságnál, de a követelményektől (5 schuk és 2 czol) csak kivételesen tértek el. 1794-ben pl. elfogadták az 5 láb magas legényeket. (Egy schuk = láb = 12 col (hüvelyk). Egy magyar láb = 31,6 cm, egy col 25-27 mm.)

Az újonclétszámok teljesítésével együtt immár csaknem évente adott valamilyen címen katonákat a Jászkunság, s az eddig csak háború esetén jellemző itteni katonaállítás (insurrectio) mindinkább a birodalmi haderő rendszeres, olykor békés időszakokra is kiterjedő újoncozásával kapcsolódott

JNSZML Kunszentmárton Körlevelek jkv. 1789. december 13. 38/39. old. rsz. 292,; - Uo. 1794. január 9. 42/89. old. rsz. 293.; ILLYÉS Bálint: Kiskunsági hadtörténeti adalékot a napóleoni háborúk végéig. In. Cumania VI. (szerk. HORVÁTH Attila - OROSZ László). Kecskemét, 1979. 67. p.

ILLYÉS B. 1979. 70. p.

48