Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
hadszervezeti változások Jászkunságot ért lényegesebb hatásai is. Ezek közül először is megemlítendő, hogy a hétéves háborútól egészen 1800-ig a Hármas Kerületek külön ezredet sem önmaguk, sem a hajdú városokkal együtt nem alkottak. Sőt az 1770-es években kezdődő legjelentősebb változás éppen abban mutatkozott meg, hogy a háborús konfliktusok esetén továbbra is kiállított 600- 600 jászkun lovast (részleges insurrectio) a birodalmi haderő reguláris magyar huszárezredei között osztották szét, többnyire meglehetősen kis létszámú csoportokban. A Kerületek ilyen jellegű katonai szolgálata a partikuláris felkelés egy „modernizált” formájában tekinthető, amikor is a reguláris célkitűzések érvényesülése felborítja a korábbi szokásokat. 1778-ban 75-75 fős csoportokra bontva 8 ezredhez kerültek a jászkunságiak. Külön gond lett a lovak megszerzése, mert a királyi lovas regimenteknek megfelelő lovak (15-15 és fél markosak) alig voltak az egész Jászkunságban. Ezt a feltételt ők nem tudták teljesíteni. 1777-ben például végigjárták a méneseiket, s 14 markosnál nagyobb lovakat nem találtak. 1787 és 1790 között döntően a Graewen és a Wurmser huszárokhoz helyezték ki a Kerületek katonáit. A 600 főből 1787-ben a Jászság 256 főt adott, valamennyit a Graewen ezredhez, a Kiskunság ugyanoda 190 főt. A Nagykunság a Wurmser regimenthez küldte 154 huszárját. Mivel a ruházat egységesítéséről 1767-ben már országosan intézkedtek, „a Recruták számára a Mundurt” ezúttal már a hadi comissio juttatta el, de a Kerületek költségén.41 A Jászkunság a francia háborúk idején is elvárt részleges insurrectiok alkalmával - a korábbiakhoz hasonlóan - előre megajánlott az uralkodónak 600-600 lovast: 1793-94-ben, 1796-97-ben és az 1814. esztendőben. 1794-ben mégis 783 lovast kellett hadba küldeniük. Ezúttal a jászkunságiak 50-200 fős egységeket képezve kerültek kihelyezésre: pl. az Erdődy huszárokhoz 200 fő, a Barkó ezredhez 50 fő, a Királyi Huszárezredbe 190 katona. Az 1796-97. évi insurrectio összesen 723 főt kívánt meg tőlük. 1814-ben viszont a haza szolgálatára mint „Privilegiált Szabad Lakosoktól ... 947 Katonát, mind Lovasokat, mennél hamarább” rendelt el közülük kiállítani a király. „Ezen Katonák a békességnek helyre állításával okvetlen haza fognak bocsájtatni” - emelte ki ez utóbbit is az Apátiban a fenti év januárjában elmondott toborzói beszéd.42 A katonák félfogadásánál az eredményességet nagyban befolyásolta, hogy a jászkun insurgensek nem örökös katonák lettek. Ezt a korábbi évek verbunkjainál is hangsúlyozták, illetve kérték ennek nyomatékosítását a Kerületek. Például 1790-ben kihirdették, hogy a „háború végével pedig, 42 BOTKA J. 2000. 120-121. p. Uo. 47
