Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - CSÖNGE ATTILA: „Nehogy a reakció idejében észrevegye”. Az 1947-es választási csalássorozat Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében
felverő választási csalásra, az ideiglenes választási névjegyzékkivonatokkal, az ún. „kékcédulákkal” történt visszaélésekre.46 Mint említettük, az új választójogi törvény értelmében 1947-ben gyakorlatilag bárki élhetett azzal a lehetőséggel, hogy lakóhelyén kívül, más szavazókörben adja le szavazatát. A Magyar Kommunista Párt vezetése ezt kihasználva rendkívüli titoktartás mellett nagyszámú üres névjegyzékkivonatot juttatott el egyes pártszervezetekhez, hogy azután azokat hamis adatokkal kitöltve, majd településről-településre járva felhasználhassák a beavatott káderek. Ily módon egy csaló akár tucatnyi szavazatot is leadhatott. A terv megvalósítása azonban kudarcba fulladt és komoly presztízsveszteséggel járt az MKP számára. Ennek okait így foglalta össze a központi vezetőség egyik tagja: „Nem csinálunk ebből titkot elvtársak; a kékcédula sokkal többet ártott, mint használt. Alul a pártszervezetek megegyeztek a szociáldemokrata párttal, hogy közösen fogják csinálni és a szociáldemokrata jobboldal az utolsó napon lefújta a dolgot, szembefordult és hátbatámadta a kommunistákat. [...] A választás napján az történt, hogy egyre másra fogták le a kékcédulával szavazókat, és a reakciósok ügyesen elterjesztették, hogy íme a kommunistákat tartóztatják le. ”.47 A Szociáldemokrata Párt tehát - abban a reményben, hogy a másik munkáspárt lejáratásával még több szavazatot nyerhetnek - visszatáncolt és lemondott a hamis szavazatok nyújtotta előnyről.48 Az MKP pedig belesétált a csapdába. Az SZDP mellett az FKgP egyes emberei is tudomást szereztek a csalás előkészületeiről, melyet levélben tudattak a szavazatszedő bizottságok kisgazda tagjaival. Ebben közölték: „Bizalmas értesülés alapján, nagymennyiségű ilyen névjegyzék kivonat nyomtatvány eltűnt, és feltehető, hogy egyes helyeken ezzel visszaélés történhetik, miért is felhívjuk bizottsági tagunk figyelmét, hogy az ilyen névjegyzék kivonattal jelentkezőket, különös képen az Érdemes megemlékezni arról a tényről is, hogy a választási csalás egyik „hagyományos” módjának, a „láncszavazásnak” is több helyen nyoma maradt. Számos szavazóköri jegyzőkönyvben feljegyezték, hogy a szavazatok összeszámlálásakor egy üres borítékot találtak. A „láncszavazás” elvének megfelelően, az első, üres borítékot bedobó személy saját szavazólapját kivihette, majd egy adott párt emberét felkeresve, némi ellenjuttatás fejében a megfelelő helyre tette az x-et. Kitöltött szavazólapját a következő szavazó vitte be és tette bele a borítékba, majd az urnába, miközben saját szavazólapját üresen ugyanúgy kicsempészte. A megvesztegetett emberek láncolatát felgöngyölíteni és azt kideríteni, hogy hol mely pártok politikusai éltek a végeredmény manipulálásának ezzel az eszközével, ennyi év távlatából, források hiányában nem lehet. PSZL MKP ir. 274-7/114. 6. p. SZERENCSÉS K. 1992. 59-60. p. 450
