Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

káplánjának kocsija, 10 személyre egy sátor, a verbunk költségei és sok-sok apró tétel. Jászberény városa egy katona felszerelésére 92 forintot költött, amelyből „a lakosok által tett összeg 54 forint 31 krajcár volt”. Hasonló összegek szerepelnek a többi település elszámolásában is. Itt kell megjegyeznünk, hogy ezek a hadi kiadások ekkoriban mindenhol a redemptus lakosságot, „a gazdákat” terhelték. Erről Jászdózsa jegyzőkönyvében az alábbiakat olvashatjuk: „Ez a Summa az Redemptusokra repartialtatván s minden Kötél földttül 3 Forint esett fizetni. ”. Alsó Szt. György tanácsa így ír jelentésében: „a Katonáknak és lovaknak kiállítása a gazdák között paletára (egyenlő redemptionális summával rendelkező lakókörzet) vala kiosztva". A terhek olyan jelentősek voltak, hogy szinte minden település kölcsön felvételére kényszerült. Például Halas 4.540 forintot, Árokszállás 1.232, Túrkeve 2.440, Fülöp-szállás 900, Dózsa 1.040 forintot vett föl kamatra.

Sikerült felkutatnunk a 600 lovas kiállítására fordított költségek táblázatát, mely szerint 1756-ban a Jászkun Kerületek hadi kiadása csaknem 59 ezer forint volt. Ebből például Jászberény 8.153 forintot, Árokszállás 4.046, Félegyháza 3.174, Kisújszállás 2.036, Kunszentmiklós 5.488 forintot fizetett meg. Több helyen az előző felkelésből megmaradt fegyvereket és használható eszközöket is összeszedték, ezzel is csökkentve az 1756. év ráfordításait.31

A lázas készülődés december közepére véget ért, a Kerületek felszerelték katonáikat. A hadbiztosság küldöttje december 30-án vizsgálta meg őket Jászberényben, s 1757 január elején útnak is indultak, egyelőre Bars vármegyébe. Útközben - Gödöllőn - január 20-án a nádor mint tulajdonos megszemlélte ezredét. A megelégedés hangján jelenti a királynőnek, hogy huszárjait lovakkal, ruházattal, minden fölszereléssel annyira ellátottnak tapasztalta, hogy bármely rendes ezred nem különb nála.

Jól is mutathattak a jászkun insurgensek: Fejükön egyforma „fekete, csákós, kipántlikázott süveg” (kalpag) volt, melyet fehér zsinórból formált vitézkötés díszített. A dolmány, a mente, a nadrág, a köpeny kék színű lengyel posztóból készült számukra, ólom gombokkal, pikkelyekkel és fehér zsinórzattal. Ruházatukban a kék és a fehér színek összhangját egy vörös öv „törte csak meg”. Lábukon ,,fekete Budai bőr csizma" fénylett. A nyergek, nyeregszerszámok és nyeregbőrök is többnyire fekete színűek voltak, az utóbbiakra égszínkék (coeruleus) posztóból csipkeszerű díszítés is félkerült. A századok mindegyike saját zászlaja alatt vonult fel. Ezek színe, formája azonban ismeretlen. Tüzetes kutatás ellenére is csak annyit tudtunk a

JNSZML Jászkun Kér. Közig. ir. A Capsa I., Fasc. 3. No. 12. rsz. 104. A községek jelentései.

40