Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - MAGÓ KAROLY: Szolnok elleni légitámadások a második világháború idején
ünnepélyes temetést rendeztek, bajtársaik dísz sortüzzel búcsúztatták a támadás áldozatait. ”29 „Édesapám a bombázások idején folyamatosan az első vonalban volt, mert tüzet oltott, és mentette az embereket. Amikor az emberek menekültek a bombázás elől, ő mindig a közepében volt a bajoknak. Ekkor már a család rádiója éjjel nappal szólt, mert onnan értesülhettünk a légi támadásokról. Éjszakánként ruhában aludtunk, hogy szükség esetén gyorsan le tudjunk vonulni a légópincébe. Június 2-án reggel is megszakították az adást, a merev csendre mindenki odafigyelt, majd hallottuk a felszólítást:- Figyelem, figyelem! Zavaró repülés! Majd kis idő múlva:- Bácska, Baja! Légiveszély! Légiriadó! Ezek után felbőgtek a szirénák, és hamarosan jöttek a bombázók. Mi levonultunk az óvóhelyre, mely a kórháznál volt. Ide vitték le a betegeket is, és az ápolónők, akik apácák voltak végig imádkoztak a bombázás alatt. Amikor véget ért a támadás, óriási füst szállt a vasútállomás környékén. Apám mesélte, hogy szerencsére egy magyar szabadságos vonat a támadás előtt húzott ki az állomáshoz. A Véső út végénél voltak a német barakkok, melyeket eltaláltak a bombák. Sok német katona meztelenül szaladt a város felé a támadás elől, a civil lakosok dobtak rájuk ruhát, vagy takarót. Másnap a kistemplomhoz 2-3 stráfkocsival hordták a halottakat, az egyiken a halottak tetején egy bordó ruhás kislány feküdt. A hullákat nyitott koporsóban helyezték el a templom mögött. Ott volt a sok koporsó, benne a csonkolt hiányos halottakkal. Emlékszem volt olyan is, akinek teljesen ki volt fordulva a belseje, nagyon szörnyű látvány volt. Négy ember kísért egy világosbarna overálos embert, akire azt mondták, hogy angol pilóta, és végig nézették vele az áldozatokat. ”30 „Reggel, talán nyolc óra sem volt, amikor repülőgépek érkeztek délkelet felől erős zúgással, eléggé alacsonyan. Mellettem állt Jovanovics Jován, magyarul Jánosi János, ki a Tito hadseregben repülős tiszt volt, így szólalt meg: Hű, ezek bombázni fognak! Az első hullámban 37 gépet számolt meg, láthatóan újabb 37, és újabb 37 gép tűnt fel. Levonultunk a hivatal udvarban ásott óvóhelyre, és alig egy perc múlva a bombák robbanása, és a légoltalmi pince mozgása érzékeltette, hogy körülöttünk záporozik a bomba. A bombázás alig múlt el, amikor kijöttünk a bunkerből, és láttuk az állomás felől gomolygó füstöt. Az utcán meztelen német katonák, egy törölközővel, vagy anélkül szaladtak. Az éjjeli zavaró repülés miatt a katonavonatokat csak reggel engedték be az állomásra, így telítve volt katonavonattal. A katonák egészségügyi fürdőzése közben jött a támadás. A légvédelem egyetlen lövést sem tudott leadni az érkező gépekre, mivel az éjjeli zavarórepüléskor minden 30 NÉMETH Ferenc visszaemlékezése. SIMON Ferencné visszaemlékezése. 397
