Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - MAGÓ KAROLY: Szolnok elleni légitámadások a második világháború idején
muníciót kilőttek, és reggel 8-ig újat nem vételeztek. Sietve rohantam a Bálvány utca felé, hogy megtudakoljam szüleim és a házunk sorsát. A Gólyánál vasúti kocsi tengely feküdt, a József Attila úti megálló környékén bombatölcsér és kidőlt telefon és villanyoszlopok voltak. Mindenütt por, és lárma. Szerencsére a Bálvány utcai bunker is, és a családom is épségben maradt. Édesapám nem vonult az óvóhelyre, és éppen a katonáknak mutatta azokat a helyeket, ahová bomba csapódott, de még nem robbant. Voltak időzített bombák, melyek a támadás után egy-két órával robbantak, de voltak döglött bombák is. A Baross utca állomáshoz közeli része sok kárt szenvedett, a Mátyás Király út sarkán lévő emeletes ház összedőlt. A vasutas kolóniák, a Jósika út, és a Lehel út között szinte eltűntek. Az állomás jelentős része viszont állt, a német barakkok a vágányhoz közeli részen majdnem teljesen elpusztultak. Kint voltam a német áldozatok temetésén a Körösi úti temetőben. Úgy tudtam akkor, hogy 3000 német katona lelte halálát a bombatámadáskor. A nagy gödörben egymáson feküdtek a hullák, a német katonák háromszoros levegőbe lőtt sortűzzel búcsúztatták elhunyt harcostársaikat.”.31 „14 éves voltam ekkor és nyári munkán voltam a vasútnál. Újszászról jártunk be minden nap a szolnoki állomásra, mert a talpfák közül szedtük ki a füvet. Ekkor már számítani lehetett arra, hogy bombázni fogják a várost, ezért megvoltak az előírt teendők a légi riadó esetére. Június 2-án elrendelték a riadót, akkoriban humorosan úgy mondták, hogy „Bácska, Baja, irány a tanya!” Ilyenkor menekülni kellett az állomásról, de két barátommal úgy döntöttünk, hogy maradunk, és elbújtunk a fűtőház környékén. A bombázás előtt az egyik vasutas megtalált minket, és hangos káromkodás közben felzavart minket az egyik mozdony szerkocsijára. Felültünk a szénkupac tetejére, és kivittek minket Újszász felé. A fasor mellett hanyatt feküdtünk és néztük a bombázókat. Láttam, ahogy kinyílnak a hasán az ajtók, majd kiestek a bombák, melyek először imbolyogtak a levegőben, majd orral lefelé zuhantak a föld felé. Elkezdtük számolni, hogy egy gép hány darab bombát dob le. Miután elvonultak a bombázók visszavittek az állomásra. Láttam, hogy az a rész ahol elbújtunk telitalálatot kapott, teljesen eltűnt minden, csak egy nagy kráter volt a helyén. ”.32 31 32 398 TÓTH Béla visszaemlékezése. ULVICZKI Béla visszaemlékezése.
