Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - MAGÓ KAROLY: Szolnok elleni légitámadások a második világháború idején
ben. Az nem létezik, mondta. A Liget utcában mindenki elpusztult. Itt vagyok élek, mondtam neki nevetve. Ez idő óta kettő születésnapomat ünnepeljük. Gondoltam arra is a gödörben, hogy lehet, hogy nem élem meg a 34. születésnapomat?! Megéltem!”11 „Reggel 8-kor kezdődött a riadó, és levonultunk a pincébe, ahogy a kötelező oktatásokon tanították. A Bálvány út 8. szám alatti pincében éltem át a bombázást. Ezen a napon volt a fizetés a vasútnál, ezért rengeteg vasutas volt az állomáson, így édesapám is, Tóth Miklós, aki főmozdonyvezető volt. Miután elrendelték a riadót, én megéheztem, ezért haza mentem enni. Korábban béke honolt, nem volt bombázás, ezért nem vettük komolyan. Amikor visszaértem az óvóhelyhez, akkor jöttek a bombázók. Az első hullám elvonulása után csend lett, ezért kimerészkedtünk, de ekkor a második hullám ledobott bombái éppen robbantak, ezért a légnyomás visszalökött a pincébe. Vasúti kocsik alkatrészei hullottak az udvarunkra. Az utcánkban három ház pusztult el teljesen, mert telitalálatot kapott. A támadás után elindultunk a város felé, a Gólya környékén találkoztam a bátyámmal, aki nem ismert rám, annyira koszos voltam. Kb. egy óra múlva ismét riadó volt, a Sipos Orbán utcai óvóhelyre bújtunk, mert egy felderítő gép lehetett, ami a város fölé repült, még a zúgását is hallottam. A bombázás után a bátyám menyasszonyához költöztünk, a Sipos Orbán utcába, mert a mi házunkhoz túl közel volt a vasút. A bombázás után a halottakat teherautóval vitték a temetőbe. Emlékszem, hogy az egyik teherautón az egymásra fektetett halottak között egy masnis hajú kislány volt. A romok eltakarítása miatt még másnap is hordták a holttesteket. A támadás áldozatait a régi ravatalozótól jobbra rakták le, főleg német katonák, és magyar civilek voltak. ”28 „A bombázások idején én még nem éltem, de édesapámtól, és idősebb kollégáimtól sok olyan történetet hallottam, melyeket soha sem fogok elfelejteni. A következőket mesélték nekem: A környező falvakból lehetett látni Szolnok fölé repülő bombázókat. Egyes gépek a város környékén dobták le az üzemanyagtartályokat. A város teljesen le volt rombolva a vasút környékén az első támadás után. A temetőben zsidó munkaszolgálatosokkal ásatták meg a gödröket, és ők tették a koporsókba a magyar halottakat is. Azt a munkaszolgálatost, aki a csonkolt holttestekhez az iszonyattól képtelen volt hozzáérni, és nem akart részt venni a halottak szállításában, azt az őrök alaposan megverték. A bombázás során meghalt német katonák szállítását, és a katonai temetést a német hadsereg intézte. A vasútállomáson két magas rangú német tiszt is meghalt. A koporsójukat felravatalozták, letakarták náci zászlóval, és a búcsúztató után autóval kivitték a repülőtérre, ahonnan repülővel vitték Berlinbe. A németek a katonáiknak FÜGEDI - MAJZIK Zoltán visszaemlékezése. KERN Pálné visszaemlékezése. 396
