Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
körrendeletre írt válaszában úgy látta, hogy a hátralék behajtásában jelentkező „látszólagos csekély eredmény onnan származik, hogy az ez évi kivetés a múlt évi hanyagságok miatt csak a múlt hónapban eszközöltetvén - addig a múlt évi hátralékok szedettek”.203 A településre kivetett 1879. évi 5.530 forint és 1/2 krajcáros adóból ugyanis az utolsó negyedévig mindössze 282 forint és 61 krajcár került befizetésre, ezt egészítette ki a polgármester leveléhez csatolt 649 forint és 75 krajcárnyi összeg, ami a teljes adónak még az ötödét sem tette ki. Véleménye szerint a múlt évi kivetésből befolyt alacsony összegekért „a felelősség a volt elöljárókat terheli, kik a rendes időbeni kivetést elhanyagolták és a behajtás körül oly lanyhaság és felületes eljárást, rendetlen könyvelést tanúsítottak, hogy biztos eredményre jutni alig képzelhető”.203 204 De problémát jelentett a behajtással kapcsolatban az is, hogy „az adózók közül sokan ismeretlen helyre költöztek, mások végképp elszegényedtek, úgy hogy az évi kivetést utólag beszedetni teljesen lehetetlen, egyébiránt a végrehajtási eljárás folyamatba tétetvén, az félben nélkül folytattatni fog” .205 A települések olykor változatos módon kerestek kibúvót a pótadó beszedése alól, vagy próbáltak meg mentséget találni a késedelmes fizetésre. Az alispán határozott fellépése - a hátralék kényszer útján történő behajtásáról és a 48 óránkénti jelentési kötelezettség előírásáról szóló körrendeletek - ellenére Tiszaföldvár elöljárósága tovább halogatta a végrehajtást. A település főbírója 1879 október elején arról tájékoztatta az alispánt, hogy jóllehet a rendeleteket már egy hete kézhez vették, „mégis eddigelé a rendelet egész szigorában nem volt végrehajtható, és pedig azon okon nem, mivel az egészen egybe esett kukorica és borszüret a községi lakosság apraját nagyját igénybe vette, úgy annyira, hogy a zálogolással megbízott községi közeg alig a tizedik háznál talált valakit otthon, miért is ez eljárással felhagynia kellett”.206 Hiába is kérte a főbíró, hogy „ezen rajtunk kívül keresendő okokban gyökeredző mulasztásróli jelen alapos mentségünket tudomásul venni és elfogadni méltóztassék”, valószínűsíthető, hogy a rendkívül meggyőző érvelés és a nagyfokú empatikus képesség ellenére a megyei pénztárba évek óta be nem fizetett összeg jobban foglalkoztatta az alispánt, mint a községi szüret ügye, 203 Mezőtúr város polgármesterének levele Sipos Orbán alispánhoz. Mezőtúr, 1879. szept. 24. JNSZML Alispáni iratok 1876-1894. Közig. ir. Vármegyeház építési költségei 18791881. Cs. 9. 204 Uo. 205 Uo. 206 Tiszaföldvár elöljáróságának levele Sipos Orbán alispánhoz. Tiszaföldvár, 1879. okt. 5. JNSZML Alispáni iratok 1876-1894. Közig. ir. Vármegyeház építési költségei 1879- 1881. Cs. 9. 356
