Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
kölcsönökkel biztosított félmilliós summa. A tehertételekhez jelentős mértékben hozzájárult, hogy a Jászkun Kerületeket minden háború esetén mozgósították, s hogy kiállított katonáik mindig huszárok lettek. (Maga a diploma is lovasokról rendelkezik.) Ez utóbbit kifejezetten igényelték is, nem akadályozta őket ebben sem a lovak, sem a felszerelések tetemes költsége. A veszteségeket is mindig ők pótolták. (Egy lovas kiállítása a XIX. század végén kb. 200 forintot tett ki.) Huszárnak lenni a jászkunok számára megtisztelő kötelesség volt. Társadalmi rangot jelentett. Valójában azonban „a többi nemesi rendhez való tartozás” közelségének, illetve igényének egyféle kifejezését is szolgálta. Hunyadi János török elleni seregének gerincét a könnyűlovas huszárokra építette. Maga az elnevezés is az ő honvédő harcaihoz kapcsolódik. A könnyűlovasság Mátyás korában is a királyi haderő állandó eleme maradt. Erre az időre azonban a magyar huszárt már Európa szerte félelmetes lovasként ismerték. A huszár a külhoniak szemében egyszerre jelentett bátor, leleményes, hajlított kardot viselő lovast és magyart, magyar vitézt. (Vö.: huszárvágás, huszárbravúr, huszárcsíny, huszáros roham.) így lett a hont védelmező magyarság egyik jelképe. Az 1840-es évekig a Jászkunság egyébként 14 ezer huszárt szerelt föl és küldött hadba, lényegesen felülmúlva pl. a 30%-kai nagyobb gazdasági erővel rendelkező Heves és Külső-Szolnok vármegye katonaállítási terheit.17 A megváltozott jogoknak köszönhetően a Jászkunság elég erősnek bizonyul, 1751-re lerója a földesúrral szembeni tartozásokat, népessége gyorsan növekszik, fokozatosan izmosodnak egyéb termelő erői is. A redemptio véghezvitelének helyessége már az első évtizedekben visszaigazolódhatott. A kedvezőbb körülmények és lehetőségek egyaránt érzékelhetővé váltak a gazdaság, a termelés, a katonai teljesítmények alakulásában, ahogyan a jászkun társadalom sajátos formálódásában is. A társadalmi változásokat felerősítette az 1751. évi 25. te. annak kimondásával, hogy a Jászkunság teljesítette tartozásait, s végérvényesen elnyerte kiváltságait. Ekkorra a lakosok többsége is kifizette a vállalt összegeket, a települések pedig a kölcsönök jelentős részét. így megkezdődhetett a teljes berendezkedés, a gazdasági rendszabályok valóságos érvényesítése. Ekkorára már felosztották a határokat, beszámítva mindenhol és minden lakos esetében az ezer lovas kiállításához adott (!) hozzájárulást is. Kiki a teljesített váltságösszege arányában lesz részesévé a megszerzett (privatizált) javaknak, s kap szabad rendelkezésű földtulajdont, melynek tényleges nagyságát az szabja meg, hogy az adott község vagy város mennyit kíván ekkor területéből egyéni használatban művelteim. Sor kerül mindenhol BOTKA J. 2000. 88-89., 118-119., 121. p. 29
