Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - FÜLÖP TAMÁS: Vármegyeháza „varázsütésre”. Jász-Nagykun-Szolnok megye székházának megépítése 1876–1878 között. II. rész
5 öl széles utca, illetve 255 és 205 négyszögöl területű magánporták megvásárlása mellett döntöttek. A megváltozott helyszínrajz, a megnagyobbított telek azonban új tervek készítését tette szükségessé, így a felvetés alapján „az épület czélszerűbb elhelyezése s ehhez képest a már jutalmazásra ajánlott tervek megfelelőbb átalakíthatása végett” az építési bizottság 1877. február 23-24-én tartott kibővített ülésére a nyertes pályázókat, Pártos Gyula és Benkó Károly budapesti műépítészeket, mint szakértőket is meghívták. Az építkezés összköltségét jelentősen növelő újabb telekvásárlás és „a mostani szomorú pénzviszonyok, [amelyek] takarékosságot és gazdálkodást parancsolnak” az építkezés költségvetésének felülvizsgálatát is maga után vonta.41 * Az építési költségeket illetően a február 23-i bizottsági ülés döntött; az értekezlet eredeti jegyzőkönyve szerint a testület 210.000 forintban maximálta a bekerülési árat. Viszont ekkor már kirívóan magasnak - egyenesen ellentétben a pályázatokat értékelő Ney Béla és Lukse-Fábry Béla számításaival - nem a Benkó-féle terv költségvetését, hanem az első helyezett pályázó, Pártos Gyula 258.500 forintos ajánlatát tartotta. Ezen az ülésen - a telek megnövelt mérete és az építési költségek lefaragása érdekében - az építési bizottság lényeges változtatásokat és pontosításokat fogadott el a székház belső szerkezetét és a felhasználható építőanyagokat illetően. Az 1876. október 17-én rögzített építési feltételekben végrehajtott változtatások egyértelműen az épület célszerűbb beosztását, de mindenekelőtt az építési költségek lentebb szorítását kívánták szolgálni. A kiadáscsökkentés érdekében úgy döntöttek, hogy a megyeháza épületéhez „a palatető helyett az olcsóbb vörös cserép, a főlépcsőhez trieszti fehér kő helyett hazai olcsóbb vörös márvány alkalmaztassák ”.42 De kénytelenek voltak lemondani a tetőtérbe tervezett vízmedencéről, az udvar befásításáról, valamint több szoba, illetve iroda méretét és számát is „apasztották”, bizonyos esetekben pedig a „felesleges” helyiségeket a tervekből egyszerűen töröltették. Az alaprajz átrendezése során a főispáni lakáshoz és az alispáni lakosztályhoz csatoltak egy-egy szobát, de a 60 négyszögöles közgyűlési nagytermet és a levéltár helyiségét érintetlenül hagyták.43 Pontosították a kivitelezés során felhasználható anyagokat is: a A székházépítési bizottság jegyzőkönyve. Szolnok, 1877. febr. 23-24. JNSZML Alispáni iratok 1876-1894. Cs. 9. 99. (Beszúrás a szerzőtől: F.T.) SIPOS O. 1878. 14-15. p. A vármegyei levéltár a tervekben eredetileg 40 négyszögöles mérettel szerepelt, ám az 1877. márc. 19-i rendkívüli közgyűlés a levéltár helyiségének alapterületét „azon tekintetből mivel a volt Jász-kun kerületek levéltára jelenleg is nagyobb tért foglal el, 60 D ölre emelte”. JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok megye kgy. jkv. 2/1877. 1877. márc. 19. 308
