Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

4. Ide sorolandó a Kiskunság 1634. évi adómegtagadási ellenállása is,

amelyet a népcsoporti jogok védelmében szerveztek.10

Az már a történelmi körülmények kegyetlen következménye, hogy az újra önmagukra és egymásra találó kunok és jászok 1702-ben a törvénytelen eladás sorsára jutnak.

A felszabadító háborúk alatt a Magyar Kamara és a császári hadsereg egyaránt korlátozni kezdte a jászkun jogokat. Az adózási hovatartozás kérdése is ismét előtérbe került, 1697-ben a Jászságot és a Nagykunságot Heves és Külső-Szolnok vármegyéhez kapcsolták. Az 1699. évi Pentz-féle jászkunsági összeírás pedig már a jobbágysorba vetés lehetőségét vetítette előre. Ez 1702- ben következett be, amikor I. Lipót 500.000 rajnai forintért eladta a királyi koronabirtoknak számító Jászkunságot a Német Lovagrendnek. Az akaratuk ellenére végrehajtott, törvénytelen eladás súlyos sérelem volt számukra, tényleges úrbéri függésbe taszítva őket. Elidegenítésük azért volt törvénytelen, mert a „Magyar Karok és Rendek” hozzájárulása nélkül történt. A király a koronabirtok eladásakor a teljes uralkodói felségjogot gyakorolva járt el, pedig annak egyik része a magyar királyi Koronát illette volna, azaz az országgyűlési karokat és rendeket.11

Ezt a körülményt a jászkunságiak sohasem tudták elfogadni. Igen jellemző azonban akkori magatartásuk is, hiszen a jogfosztottság viszonyai között sem a múlt hibáira, a felelősség keresésére törekedtek, hanem minden energiájukat az útkeresés, a mutatkozó lehetőségek megragadására fordították. Az évszázadok tapasztalata12 is benne volt abban a felismerésben, hogy

BOTKA J. 2000. 74-77. p.

Illéssy János megfogalmazása szerint „a Jász-Kunság eladása a magyar alkotmány szégyenére és gyalázatára történt... E szomorú állapot elismerése azonban nem menti föl a nádort (herceg Esterházy Pál), hogy egyenesen mulasztással ne vádoljuk ebben az ügyben.”. ILLÉSSY János: A Jász-Kunság eladása a Német Lovagrendnek. Bp. 1905. 33. p.

BÉL Mátyás tudós geográfus 1731-ben a jászok és kunok földjét is bejárva - többek között - a következőket írta róluk: mindhárom jászkun kerületnek ma magyarok a

lakói... akiket szolgálat céljából bocsátottak be. Beszédük mindenhol tiszta és előkelő. Vallásuk részben katolikus, részben református, ugyanúgy vannak katolikusok a Nagy- és Kiskunságban, a többi mind református. Dicséretes mindkettőjük egyetértése, erkölcseik szilárdak, és bár nem élvezhetik „nemesi” kiváltságaikat [földesuruk a Német Lovagrend]... azért mégis egy kissé más életet folytatnak, mint a többi paraszt... bérelik mások pusztáit, bevetik, vagy marhával népesítik be... jószágkereskedelmet is folytatnak... híres vásáraikon, ... jobban boldogulnak ... Ha az ember szóba áll velük, ki nem fogynak a siránkozásból. [Hiszen törvénytelenül eladták őket.] Különösen testük erős, és azt sajátos ruhába, többnyire kékbe, néha fehérbe öltöztetik. [Ez a jászkun színek (kék és fehér) első konkrét említése.] Egyaránt csinosak a férfiak és a nők, de a

26