Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
szabadságjogaik visszaszerzéséhez a legrövidebb út a katonai szerepvállaláson, a fegyveres áldozatkészségen keresztül vezet. Ahogyan abban a felismerésben is, hogy ehhez a megfelelő/kedvező alkalom 1744-1745-ben érkezett el (második sziléziai háború). Természetesen jól tudták, hogy súlyos anyagi és katonai hozzájárulást várnak el tőlük. Tudták. De voltak országos hírű politikai támogatóik is, akik közül Grassalkovich Antal és Almásy János a megváltáshoz szükséges hiteleikért még személyükben és vagyonukkal is jótálltak.13 A történelmi vállalkozás sikeréről, amelyet jászkun redemptioként ismert meg egész Európa, szükséges ezúttal is kissé részletesebben szólni, hiszen a kiharcolt redemptio lesz az a sajátos tengely, amely körül mint küllők forognak majd a Jászkunság további történései. Ez alakítja át gazdasági lehetőségeiket, társadalmi és közösségi viszonyaikat, kihatva a hagyományok területére is. Hosszas előkészítések után az uralkodó 1745. május 6-án írta alá a rég várt diplomát. A redemptionális levél, amikor „kegyesen megengedi” a jászkunságiaknak, hogy megváltsák magukat az alávetettségből, s hogy városaikat és falvaikat azok pusztáival újra birtokba vegyék, összesen 9 pontban fogalmazza meg régi-új jogaikat. Ezeket a XIII-XVI. századi kiváltságokra visszautaló pontokat emeli majd országos törvénnyé az 1751. évi 25. törvénycikk, ezekre épül az ugyanebben az évben kiadott 24 szakaszból álló Királyi Regulatio is, körülírva a Kerületek közigazgatási, adózási és bíráskodási rendszerét. Magánjogi viszonyaikat „törvényi erővel” a nádor által 1799-ben kibocsátott Jászkun Statútumok szabályozzák.14 A megváltott privilégiumok értelmében a jászkunok önálló törvényhatóságban (Jászkun Kerületek) éltek, melynek jogi viszonyai a Hajdú Kerület mellett leginkább a szabad királyi városokéhoz hasonlíthatók. Ez a föld királyi koronabirtoknak számított, senki földesúri fősége alá nem tartozott. A nőkben nagyobb a tisztelet a férfiak iránt... írással mindnyájan foglalkoznak: az olvasáson kívül meglehetősen sokan ismerik a latin nyelvet is. A káromkodókat kalodába zárják, s nagy pénzbüntetésre ítélik... A kunok és jászok legfőbb hatósága az ország nádorispánja... ő szokta bíróként igazgatni ezt a három kerületet, és az egyes kapitányoknak és tisztviselőknek a rendeleteket előírni és őket utasítani... minden egyes falu élén 12 szenátor áll, akik közül szükség szerint bírót választanak, egy albírót adnak melléje, két jegyzővel, ámbár ebben is egyik-másik hely több előjogot élvez.”. A közügyekben döntést hozó gyűléseknek színhelye Jászberény. Ebben a néhány sorban - mintegy jelképben - szinte a jászok és kunok addigi egész múltja megfogalmazódik, s lényegileg még jövője is. BOTKA J. 2000. 151-152. p. KELE József: A Jászkunság megváltása. Bp., 1903. 118-120. p. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár (Továbbiakban: JNSZML) Jászberény Hivatalos Tud. 10. cs. 18. sz. (1745. május 6.) Vö. KELE J. 1903. 351-394. p. 27
