Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

4. Magyar részre állataik után nem adóztak. Szolgáltatásaik formáit és rendjét szokásjogi keretek védték.

5. Rév- és vámmentességi kiváltsággal bírtak, s időnként a harmincad (határvám) megfizetése alól is felmentést kaptak. Mindez különösen „a vásárokra és az egyéb értékesítő helyekre elhajtott marhák” tekintetében járt előnyökkel. A mentességek igazolására lakosaik részére pecsétes leveleket adtak ki.

6. Lakossági megtartóerőt jelentett az ún. kisebb királyi haszonvételek birtoklásának joga (pl. csap-, mészárszék működtetése, piactartás, vadászati-halászati jog), s később a vásártartás lehetősége is.

7. Jogaikhoz tartozott a céhek alapításának engedélyezése.

8. Egyházi tizedet ebben a korban sem fizettek. Kegyúri jogokat gyakoroltak a helyi egyházak felett.

9. A közéjük települő családok velük azonos jogokat, mentességeket nyertek, beleértve a tisztségviselők választásában való részvételt is.

10. A megmaradt insurrectios kötelezettség státusuk kifejeződése a honvédelem területén.

A jogok védelme és egységesítése sok energiát, költséget és nagyfokú taktikai érettséget követelt meg a jászkunságiaktól. Szorosan ehhez a tevékenységhez kapcsolódott az a fegyveres önvédelmi harc, amely már a XVI. század végétől megfigyelhető volt településeiken is. A parasztvármegyei keretek között megvalósított katonai tevékenységet a jász és a kun harci hagyományok és az önszerveződés fontos területének tartjuk. Meggyőződésünk szerint, az önvédelem során tanúsított bátor kiállás és erőfeszítés (számtalan esetben a kóborló magyar hajdúk és végváriak ellenében) nemcsak a Jászság és a két Kunság védelméhez és e népcsoportok fennmaradásához járult hozzá meghatározó mértékben, hanem a környező, a fegyverforgatásban inkább járatlan jobbágyi területek önszerveződő harcához is közvetlen példát és mintát adott.

S mindezt olyan időkben, amikor számos falu, város vagy kis táj esetében a népesség kontinuitása felmorzsolódott, s a megmaradótok végérvényes elszakadása bekövetkezett.

1. A jászkun vidékek már a XVI. század végén védleveleket szereztek be a kerületi generálisoktól.

2. A jászok 1617-ben a rájuk törő tolvajok megölését még a törökök által is engedélyeztették.

3. 1640-ben Berény, 1641-ben pedig Halas mezőváros népe egyetemlegesen ki is végeztetett betörő rablókat. Az utóbbiak mindenféle felsőbb hatósági hozzájárulás nélkül.

25