Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
a kunok és jászok jogszolgáltatásának tényleges összekapcsolódását, amelyet az 1655. évi decretum (IV.) 44. cikkelye is megerősített. Jogaik védelmében jártak el akkor is, amikor évtizedeken keresztül tartózkodtak a vármegyékkel való szorosabb együttműködéstől, amelyek befolyása a hódoltság alatt leginkább az országgyűlések által megszavazott hadiadó, rendkívüli segélyek kivetése és behajtása terén, s olykor egy-egy katonai mozgósítás alkalmával érvényesült (Pest-Pilis-Solt, Heves megyék). A kunok és jászok több esetben tiltakoztak „a megyéhez tartozó” adófizetés ellen. A kiskunok többször meg is tagadták a teljesítést. Ezt a folyamatot segítette tovább Esterházy Pál 1682 júniusában kiadott oltalomlevele, amely arról rendelkezik, hogy „a kunsági falvak lakosai a megyéhez való adófizetés, ennek hatósága és védelme alól kivétetnek”. Az 1682. augusztus 29-én I. Lipót által kiadott privilégium pedig, amely a Hunyadi Mátyástól kezdve érvényben lévő kiváltságaikat újította meg, adózásukról az alábbiakat rögzítette: „... az azon kunjaink közt lakó vagy lakozandó összes jobbágyok ...a mondott kunjainkkal egyetemben ... ne kényszeríttessenek mások módjára a vármegyék részére adózni és fizetni Ezzel a királyi rendelkezéssel - véleményünk szerint - lezárult az adózási hovatartozás kérdése is. A jászkunságiak igazgatási és bíráskodási gyakorlata így újra kiegészült területeik önálló adózási jogosultságával, s ezzel megteremtődött mindaz a közjogi feltétel, amely alapján ezen koronabirtok immár egy közös-önálló politikai egységgé, Jászkun Kerületté (Districtussá) alakulhatott. Ennek gyakorlati tisztázására mutat, hogy 1684-ben a nádor Heves és Pest vármegyéhez intézett leiratában megparancsolta: hogy a jászkunok - mint kiváltságos „praediális és curialista nemesek” - a vármegyék terheitől mentesek. A Jászkunság jogi kereteinek rendezéséhez uralkodói érdek is kapcsolódott, hiszen a terület országosan is jelentős termelő és gazdasági erőt jelentett. Ennek kifejeződése például, hogy I. Lipót uralkodásától a nádor címébe a jászok is befoglaltattak: „Comes et Judex Jazygum et Cumanorum”. S az is, hogy az uralkodó 1668 és 1697 között öt alkalommal erősítette meg privilégiumaikat. Sőt újakat is adományozott. A török kor végén a jászkun kiváltságok, szabadalmak lényegi elemei a következőkben foglalhatók össze: 1. Főbírájuk a nádor. Helyettese a nádor által kinevezett főkapitány. 2. Kerületenként és helységenként szervezett autonómiával rendelkeztek az igazgatás és a jogszolgáltatás területén. A nagykunoknál erős maradt a szék szerepe és a széki hagyomány. 3. A Jászkunság önálló adózási kerületet alkotott. 24
