Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
Kunszentmiklós, Jászberény. Nem véletlenül olvasható a törvényes intézkedésekben pl.: „a Jászberény városához tartozó jászok” megfogalmazás. Figyelmet érdemel az a sajátos körülmény is, hogy a hódoltság idejéből nem került elő egyetlen olyan forrás sem, amely a kiskun vagy a jász széki tevékenységre utalna. Az igazgatási feladatokat mindenütt a helyi magistrátusok látták el. Az első fokú ítélkezés a helyi kapitány (bíró) hatáskörébe tartozott. Ezt követte az ún. „fogott bírák testületé”. Véleményünk szerint, a kiskunoknál és a jászoknál a nagyobb ügyekben közvetlenül a nádori főkapitány döntött a „maga székin”, vagy egyenesen a nádor. A Nagykunságban a török időkben is erős maradt a széki hagyomány és a székkapitány szerepe. így volt ez az ítélkezés területén (harmadfok) és „minden ügyeik előmozdításában. ” 1629-ből megtaláltuk Kolbászszék eddig ismert legrégibb pecsétjét (közepén három szál liliom), ismerjük a szék 1660-tól 1703-ig használt címeres pecsétjét (a pajzson ágaskodó kecskebak), ahogyan az 1704 és 1725 közötti pecsétképet is (agnus dei), amely majd a kardos oroszlánnak adja át helyét a nagykun jelképek sorában. A kiskun és jász török kori leveleken mindig községi pecséteket találtunk, több helységet érintő leveleken nemegyszer 3-4 települését is. Itt említjük meg azt is, hogy amikor a jászqk 1707-ben II. Rákóczi Ferenctől kerületi hitelesítő pecsétet kérnek (amit nem kapnak meg), azt nyilatkozzák, hogy ilyen nekik „azelőtt, sok esztendőtől fogva ... és a török birodalomkor sem volt”. A kiskunok első kerületi pecsétje 1726-ból maradt fenn. A kunok és jászok társadalmi státusa lényegében a betelepüléstől azonosnak mondható. Az oklevelek és a törvényi rendelkezések külön kunokat és jászokat említenek századokon át. A privilégiumokat is népcsoportonként kapták. Ugyanakkor a hasonló jogállás, a katonai múlt, s nem utolsósorban az egymáshoz való területi közelség miatt sokszor együtt, egymás mellett szerepelnek leiratokban, rendelkezésekben, s nemegyszer konkrét védelmi akciókban is. Körülményeikre meghatározó volt, hogy a mindenkori hivatalban lévő nádor bíráskodása alá tartoztak. (Sokszor nádori megbízottak intézkedtek kun és jász ügyekben.) A két népcsoport kapcsolatában tehát a palatinusi fennhatóság azonossága volt a közös ősi elem. Ez fogta át a székek kapcsolatát is (bíráskodás, katonaállítás). A tizenötéves háborút követő visszatelepülésük is nádori kezdeményezéssel, illetve segítséggel történt. Érintette ez a régi, elhalványult szabadságjogaik megerősítését, újból történő kiadását is. A nádori szándékot felerősítette a jászkunságiak diplomáciai érettsége. Ez például abban is megmutatkozott, hogy a három terület érdekeit egyre inkább közös érdekként értelmezték, s a jogok azonosságát hangsúlyozták. Ez a törekvés vezetett el az 1630. évi decretum (III.) 44. cikkelyéhez, amely a nádor által kinevezett főkapitánynak biztosította „az országlakók ellenében vétkesnek talált kunok és jászok fölötti ítélkezést”. Ettől a törvénytől származtathatjuk valójában 23
