Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai
1. táblázat: Tájékoztató adatok a Jászság és a két Kunság lakosságáról (fő) 1495-ben = 14.190 1571-ben = 12.000 1699-ben = 9.252 1713-ban = 9.088 (jászok 5.640, nagykunok (jászok 5.000, nagykunok (jászok 6.930, nagykunok (jászok 6.880, nagykunok 5.550, kiskunok 2.900) 5.000, kiskunok 2.000) 648, kiskunok 1.674) 1.013, kiskunok 1.195) A népességgel kapcsolatban azt tartjuk legfontosabb tényezőnek, hogy a Jászság és a Kunság lakosságának kontinuitása nem vitatható. A legnehezebb időket is (tizenötéves háború, a felszabadító harcok, a rác betörések) átvészelte e föld népének számottevő része, s mindig elég erős tudott lenni ahhoz, hogy a szerzett jogok és a kapcsolódó szokások tovább éljenek, a Szent Koronához való hűségükkel együtt. Mindezt elsősorban a népcsoporti érdekek és hagyományok tudatos védelmezésével érték el.9 A jászkunságiak minden körülmények között alapvető fontosságúnak tartották a nádorhoz és a magyar kamarához való viszonyt. A nádori tisztség 1562 és 1608, valamint 1667 és 1681 között betöltetlen volt. Különösen az első, a fél évszázad járt súlyos következményekkel, hiszen főbírájuk támaszát vesztették el, azt a védelmet, amit még a török is respektált. A nádori főhatóság és gondoskodás szervezettebb kormányzást és képviseletet biztosított a Jászkunság számára. Ennek bizonysága az elhagyott szállások benépesítése, és az, hogy a jász és kun koronajavak ügyeinek intézésére 1630-ban bevezették az ún. jászkun főkapitány intézményét. A főkapitány kinevezése a nádor jogköréhez tartozott. 1667-től Andrássy Miklós a főkapitány, irányítása alatt további gondviselő megbízottak (főkapitány-helyettes, lovas ispánok) kapcsolódtak be a Jászkunság kormányzásába. Ezzel együtt azonban élhettek tovább a helyi törvények, szokások. Bizonyos, hogy a nádor fontos szerepet játszott abban is, hogy az 1655. évi 44. te. 1. pontja a következőket rögzíthette a jászkunságiakról: „...a kunok és a jászok maradjanak meg az ő korábbi gyakorlatukban és mentességeikben”. Ezzel valójában újra törvényileg deklaráltatott a két népcsoport megkülönböztetett jogi helyzete. Jogállásukért azonban ezután is kemény harcot kellett folytatniuk. A jászkun önkormányzatiság jellemzője, hogy a XVI. század közepétől a széki keretek meggyengülnek. Ezzel együtt felerősödik viszont az egyes helységek felelőssége és szerepe. Egy-egy nagyobb település - gazdasági ereje nyomán - körzetének, térségének koordinatív tényezőjévé válik. így: Halas, BOTKA J. 2000. 74. p. 22
