Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - PAPP IZABELLA: Egy görög származású országgyűlési képviselő Túrkevén 1849-ben
Június 27-én tanúja volt Kmety György ihászi vereségének. Július 2-án jelen volt az országgyűlés egyetlen pesti ülésén, július 13-án pedig Szegedre érkezett, ahol valamennyi nyílt és zárt ülésben részt vett. Augusztus 1-jén Vécsey Károly temesvári táborába érkezett.69 Jelen volt a világosi fegyverletételnél, melyről ugyancsak rövid bejegyzése ad hírt: „Retirade Világosra. Világoson Kálóczíval. Görgei áruló. Vége. ”.70 Pompéry János a világosi fegyverletétel után a környéken utazva, főként Seprősön tartózkodott, ahol október 12-én megrendülve hallotta a hírt a tábornokok kivégzéséről. Miskolcon meglátogatta édesanyját, majd 1849. november 28-án maga jelentkezett a hadbíróságnál. Ekkor került naplójába az utolsó bejegyzés: „1849. Nov[ember] 28. Pestre igazolás végett. ”.71 Pompéry János naplója nem csupán azért értékes, mert a szabadságharc idején megélt eseményeket hitelesen rögzíti. A napló műfajánál fogva alkalmas arra, hogy a benne megfogalmazott szubjektív hangvételű írásokból emberközeli képet kapjunk írója személyiségéről, gondolkodásáról. Pompéry János heves vérmérsékletű, indulatos, szókimondó tulajdonsága rendkívül széles érdeklődési körrel, nagy műveltséggel, emellett romantikus hazaszeretettel párosult. A minden szépségre fogékony, minden iránt érdeklődő Pompéry írásában fontos szerep jut a tájnak, de nem csupán a vidéket, hanem az ott élő embereket is igyekszik jól megfigyelni és megörökíteni. Minden bejegyzéséből tükröződik a hazaszeretet, a szülőföldhöz való ragaszkodás. Ez olykor a haza sorsáért érzett aggodalomban, máskor pedig az út során látott vidék, a szeretett haza irodalmi, művészeti emlékei iránti rajongásban nyilvánul meg. Hosszú útja során gyakran megérinti a táj szépsége, a sümegi vár láttán is lírai sorok kerülnek a naplójába: „A vár faláról gyönyörű vidékre esik a tekintet. Délkeleten a sátor alakú Haláp, kezdi a királyi Badacsony, a piramis alakú kis Szigliget, s délnyugatra hajolva Rezi, Tátika, Csobánc, a költő által megénekelt romokkal tőn fel, s a végtelen láthatárt nyugaton a soproni hegyek, s a nap fénysugaraiban felcsillogó ősz Schneeberg zárja be, míg távol, mint a földre szállt ég tünteti fel fényes tükrét a Balaton. És a szép Kemenesálj, s az áldott rónaság, melyből nagyszerű emlékként emelkedik magányosan a Ság, míg a vár alatt csinos kis város népesült utcáin megzendült a zene. Végigtekintve a gyönyörű tájon, szerettem volna mellém az egész őrsereget felhozni, hogy megmutatva nekik e földet, elmondhassam nekik, miképp e szép földért, mely hazánk, keilend küzdenünk. ”.72 69 Uo. 70 Kézirat 24. p. 71 Uo. 25. p. 72 Kézirat 1-2. p. 224
