Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)

TANULMÁNYOK - BOTKA JÁNOS: Kunok-jászok katonáskodása és bandériumi hagyományai

Nagy Lajos uralkodása idején fénykorát élte a banderiális rendszer. A királyi bandériumokban jelentős szerepet kaptak a külhoni zsoldosok, de a kun és jász egységek is. A török veszély erősödésével Zsigmond király a magyar hadszervezet megjavítását kívánta elérni. (1435. évi decretum V.). A rendelkezés jelentősége elsősorban az lett, hogy a már régtől élő gyakorlatot újra átfogta és megerősítette. A Zsigmond-kori hadszervezet alapjaiban az egész magyar feudális korban fennmarad.

Ebben öt fő elem különíthető el:

I. Az országot védelmező királyi had (királyi, királynői bandériumok, zsoldosok)

II. Főúri bandériumok (világi, egyházi zászlóaljak)

III. A szükség esetén kiállított zászlóaljak (bárók, nemesek birtokaik arányában, vármegyei bandériumok)

IV. A kiváltságos területektől (pl. kunok, jászok, székelyek) és a városoktól követelt katonaság.

V. A személyes nemesi felkelés résztvevői, a birtoktalan nemesekig.

A két első elem (I-II.) a magyar haderő állandó részét, az ún. „rendes katonaságot” jelentette. A hadszervezeti séma nem tükrözte a részleges insurrectiokat, így az azokban, szinte mindig részvételre kötelezett kiváltságos kerületek (kunok-jászok stb.) terheit és felelősségét. BOTKA J. 2006. 107-109. p.

Ismert, hogy Hunyadi Jánosnál kezd a „rendes haderő” része lenni a könnyűlovasságon belül megjelenő mozgékony huszárság. (Vö. A XVIII-XIX. századi jászkunsági ezredek.) Az 1454. évi te. II. 9. cikkelye a jászok és kunok összeírását és hadba szállását is rögzíti. A honi alapokban gyökerező hadszervezetet Mátyás is (1458-1490) megtartotta, de megvalósította hozzá az erős, a királytól függő állandó zsoldos haderőt is. Halála után a rendi torzsalkodás ennek megszüntetését is elérte, s az út elvezethetett Mohácsig (1526. augusztus 29.). Buda törtök birtoklása valamelyest kijózanítólag hatott, s a XVI. század derekán a tengerparttól Erdélyig 100-nál több vár, erődítmény, végvár átalakítása, megerősítése történt meg. A veszteségek ellenére a végvári harcok mégis megállították a törökök előrenyomulását a legfontosabb európai frontszakaszon. 1686-ban azonban már megkezdődött a végvári rendszer felszámolása. S eldőlt: a Magyar Királyságnak nem lesz saját katonasága. A korszakot a karlócai béke zárja le (1699): a Temes vidék kivételével az egész ország felszabadult. BOTKA J. 2006. 111-112. p.

A Habsburgok kezéből kapott szabadságért azonban - igazolódván Zrínyi félelme - már az 1687. évi országgyűlés (a dinasztia iránti hálából) lemondott a szabad királyválasztás jogáról, s a trónt a Habsburgok számára örökletessé tette. Az abszolutisztikus kormányzást most már mi sem gátolta, miközben Magyarország másfél évszázados teljesítménye mintha teljesen kiesett volna Európa tudatából. PACH Zsigmond Pál (főszerk.): Magyarország története 1526-1686. I-II. Bp., 1985. Idézett rész: II. köt. 1626-1636. p.

A hadszervezetben lényegi változást az 1715. évi 8. te.-hoz: a magyar rendek - az eddigi portális katonaság, a királyi bandérium és a várak védelmére tartott csapatok helyett - ekkortól vállalták fel a korszerűbb haderő, az ún. állandó katonaság eltartását. A reguláris haderők költségeit -az összeg megállapítása uralkodói felségjog volt- az országgyűlések biztosították és osztották el törvényhatóságonként, hadiadó címen. A törvénycikk arról is döntött, hogy a nemesség személyes felkelése és a főurak bandériumai továbbra is az országos haderő részei maradnak. így kívánta ezt a nemesi jogok féltése és a hozzájuk való ragaszkodás. Az állandó hadsereg kodifikációjával azonban az insurrectio szerepe jelentősen visszaszorult, s bár törvényileg 1848-ig létezett, de inkább csak elvi jelentőséggel bírt. Az új törvénykezés továbbra is a

14