Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
Aztán a kertbe szorult vissza ez a növény is. A házaknál vermet ástak, abban tárolták.96 A defterből is ismerős lencse és bab (ezek neve a 18-19. századi Karcagon „paszuly”) általánosan termesztett növények. A borsó kunsági említésével már a 15-16. századból van adat. A borsót, a babot és a lencsét szárazon, kifejtve zsákban vagy vászonzacskóban tartották el a kamrában. A 20. századi Karcagon főként télen, füstölt hússal főzték.97 Van viszont egy 19. századi adatunk a zöldbab fogyasztásáról is.98 A vetemények között jelenik meg még a 19. század elején az uborka („ugorka”), de minden bizonnyal ismerték és használták a zellert, a retket, a sóskát és a többi, manapság is általánosan termesztett kerti növényt. Amit a rét adott... Igaz, a város óriási határának kétharmad része ebben az időben még a Hortobágy és a Berettyó folyók, valamint a Zádor, az Aranyos, a Lőzér és más, kisebb folyónak beillő erek öntözte rétség volt, mégis, a karcagiak táplálkozásában ekkor már a parasztgazdaság megtermelte, előállította élelmiszerek vitték a főszerepet. A réttől elvehető javakat, a gyűjtögetés biztosította táplálékot elenyészőnek mondhatjuk. A rét adta lehetőségekből a halászatot emelhetjük ki, mint a legrégibb (a 14. században már említett) ilyen jellegű tevékenységet. Az 1349-ben halastónak nevezett Üllő még a 17. században is halászóvíz volt, de a kunok JNSZML Kg. Tanácsülési jkv. Keresztúri Ferenc javadalmát ld. 1737. június 24.; Uo. 1741. november 2. és Kg. v. lt. Inquisitiók Protcolluma 1762-1775. 1770. február 12. Egy gabonalopási ügyben kihallgatott tanú vallja, hogy „testi szemeivel látta, amidőn Cser Pétemé a Répás Verméből ki merte a Búzát! ” A lencséről (1. 80. sz. jegyzet), de ott van a Keresztúri Ferenc lelkipásztornak adott élelmiszerek között is (96. sz. jegyzet). A borsó téli eltárolását mutatja az az 1835. február 28-án felvett panasz (Tanácsülési jkv. 1835.), amely szerint özvegy Kangúr Jánosné feltört kamrájából búza és liszt mellett fél véka borsót is elvittek. A bab a vizsgált időszakban paszuly néven szerepel a iratokban. A konyhakert növénye ez is, de pl. a 20. században szokásban volt, hogy kukorica mellé tányérozáskor egy-két szem „Juliska babot” is elvetettek, s a bab a tengeri szárra felfutva hozott termést. Úgy tűnik, a 18-19. században esetenként tekintélyes mennyiség is termett egy-egy gazdaságban. 1790 tavaszán Csontos Mihályné 5 véka paszulyból kéri a részét a fiától. (Kg. Tanácsülési jkv. 1790. március 15. 119.) Ref. Egyház Irattára Karcag, A. 53/b. Tanúvallomás Lengyel István kántor ügyében 1829. július 24. Varga Istvánná vallomásában hangzik el, hogy az „Ángya Zöld paszúlyt küldött” a kántornak. 148
