Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: „Értünk Kunság mezején”… Táplálkozástörténeti adatok Karcag város 18. és 19. századi irataiból
1506-ban halászati jogot kaptak a Hortobágy folyó bizonyos szakaszára is. A 18-19. században halászó, csíkászó karcagiakról, halászati árendáról olvasunk a jegyzőkönyvekben, ami azt jelzi, hogy a hal a gyakoribb étel lehetett a karcagiak, elsősorban a szegényebb lakosok konyháján. A piacon a halászoknak külön helyük volt, még a 19. század végén is. A kurátori elszámolások kb. 80 évnyi anyagában viszont mindössze kétszer fordult elő hallal kapcsolatos bejegyzés. Egyszer 1760-ban „december 9-én Solti Mihály Ur Examenje után való ebédre Csíkokat vettem”. 1812-ben pedig március 8-án „Ágotárul hoztunk halat Ifi.” A csík, egészen a Tisza-szabályozásig, és a karcagi mocsarak kiszárításáig, a helybeli csíkászó vizek elapadásáig, káposztával főzve, híres és kedvelt kunsági eledel volt. Főleg tanúvallomásokban emlegetik, hogy egy-egy vitás területet pl. halászással, csíkászással és békázással élték. Az utóbbi egészen biztosan eladásra történt, mert az itteni hagyományban a teknősbéka fogyasztásának, vagy mondjuk a rákevésnek a legapróbb nyoma sincsen. A puska könnyebben beszerezhető, s így talán elterjedtebb szerszám volt a 18-19. században, mint ma, ezért a puskás vadászat is utolérhető, de nem számottevő elfoglaltság.(Nem megélhetést jelentett, hanem szenvedély, kedvtelés volt, akárcsak ma. A hurkos, csapdás vadfogásnak egyelőre nem kerültek elő írásos bizonyítékai.) A pákászok biztosította vadmadártojások és madarak már jelentékenyebb mennyiségben kerülhettek a háztartásokba, már ha a gazdasszonynak volt kedve bíbelődni vele. Elszórt adatok vannak udvarban tartott szelíd darvakról, de fogyasztásukról nem tudunk. Kedvelt nyalánkság lehetett a réten gyűjtött, „szelídgesztenyéhez hasonló” ízű súlyom, s bizonyára más ehető növényei is voltak a rétnek, de ezek emléke a rét pusztulása után, a korabeli parasztok tudományával együtt eltűnt a hagyományból. Ami a gyűjtögetés biztosította élelmiszerek közül jelentős szerepet kapott a háztartásban, az a méz. Volt már ebben az időben cukor is, de drága portéka lévén, hosszú ideig a méz volt az általánosabban használt édesítőszer éppen ezért méhkasokkal, kisebb méhészettel több gazda rendelkezett. Élelmiszerek a boltból és a kereskedőktől Az élelmiszerek adása-vevése, ahogyan a szövegben már több helyen utaltunk rá, a piacon zajlott. Jelentős volt a házaló kereskedelem, de bizonyos élelmiszereket, főként különlegességeket a helybeli görög boltos is tartott. A piaci és házi árusítást a tanács csak a tiltott cserekereskedelem visszaszorításáig, illetve a városi bevételek csonkítatlanságának biztosításáig 149
