Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
Néhány hónap múlva azonban, amikor folytatódott a nyomozás a tanúk másik csoportja úgy emlékezett, hogy nem Mezei, hanem Sályi Mihály [a másik vő] művelte Nemesné földjét, a maga költségén, mely tevékenységéért Nemesné Sályinak ígérte a földet örökségül. A hagyatéki viták évekig elhúzódhattak, de a döntésről legtöbbször nincs tudomásunk. Az özvegyasszony, aki úgy érezte ki akarják forgatni a hagyatékból a tanácshoz fordulhatott segítségért. Ezt tette Balogh Zsuzsanna, aki levélben kért segítséget a főbírótól, mert a veje - pedig a kapitány előtt megígérte - nem adta meg azt a hagyatéki részt, ami a megélhetését biztosíthatta volna. Keservesen panaszolta, hiába hangzott el a fogadása, „hogy engemet holtig becsületesen maga házánál el fog tartani. De szavának betöltését meg vitte, engemet meg vetett, már én árvaságnak igája alatt nyomorgó nem tudok kihoz folyamodni Isten után hanem tsak tsupan Nemzetes Bírák Uraiméknak kegyességéhez ”.123 Sajnos a Balogh Zsuzsannáéhoz hasonló panaszok gyakorisága minden kerületbeli helységben kimutatható. A hagyaték felosztásakor az özvegy tartását lelkesen vállalta valamelyik örökös, mert a tartás fejében nagyobb részt kaphatott az elhunyt vagyonából. Később, ahogy fogyott az örökség vagy az özvegy már nem tudott dolgozni, egyre több konfliktus támadt. A túrkevei Perlaki Sára - néhai Pap Debreczeni György özvegye - 1816-ban keservesen panaszkodott. „Istenben boldogult Férjem P. Debreczeni György testamentumot tévén el öregedett életemnek s ezután lévő élelmemnek táplálása felől, mellyet úgy tartván, mint köztünk állandó rendelést úgy gondoltam, hogy már mi békességben élünk. ” Az özvegy tartására kisebbik fia lett volna hivatott, de hamarosan felbontotta az egyezséget. Ezt követően a második fiú Mihály költözött a szülői házba. Mihály „is kevés ideig lévén gyámolunk, sok feszegetésit s hánykodásait nem szenvedhetvén Tútorságát tsupán tsak a maga hasznára kívánta fordítani, mellyet nékem szegény özvegynek lehetetlen volt elszenvedni”. Férje tanácsára gondolva a legidősebb fiához folyamodott, de az elviselhető életet így sem sikerült megteremtenie. Végső elkeseredésében a tanácstól kért segítséget, „méltóztassanak azon nékem rendeltetett jusst kegyelmes parancsolattyokkal meg erősíteni és engem bátorságosabb nyugalomba helyezni”.124 A gazdák, amikor megöregedtek vagy megbetegedtek, igyekeztek a maguk és gazdaságuk gondozásáról rendelkezni. A gyermektelen, de jómódú BKML Kf. It. Missilisek Arc.23. Capsa 1. Fasc.5 N°l./1768. JNSZML Túrkeve It. F. Capsa, Fasc. 3. N°29. /1816. Rsz 593. A beadványt teljes terjedelmében közli ÖRSI Julianna: Adatok Túrkeve demográfiájához és családtörténetéhez. In: Túrkeve földje és népe. III. (Szerk. Örsi Julianna) Túrkeve, 2000. 5-50. p. 115
