Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
redemptus, Szarvák István 1810-ben hunyt el Kunszentmártonban. Hagyatékába 60 pózna kerthely, 8 pózna ugar, szőlő, ház kamrával, istálló és egyéb gazdasági épületek, állatok, a veremben búza, és árpa tartozott.125 Szarvák nyomorék felesége képtelen volt a gazdálkodásra. Tisztában volt ezzel a már régen betegeskedő gazda, ezért betegsége kezdetén befogadta sógora családját lakónak és eltartónak. Amikor Szarvák István meghalt, a föld a sógor kezén maradt, aki cserében vállalta, hogy eltartja a nyomorék özvegyet. Ekkor már hat éve egy házban laktak. Hasonló egyezségek gyakran köttettek, de nagyon sokszor egy-két év után felbomlottak. Nem minden férjnek állt módjában majdani özvegyéről gondoskodni. A jászapáti normális iskola tanítója Nagy József126 halálakor a feleségét és négy árva gyermekét hagyta hátra. A négy kiskorú gyermek közül a legidősebb leányka 12 éves volt. Az apa halála után a család egzisztenciája teljesen összeomlott, szerény ingóságaikat - éppen azok értékének a gyermekek számára történő megőrzése végett - a tanács elárverezte. A befolyt összeget a közgyámra bízták, aki gondoskodott a megőrzéséről és kamatoztatásáról. A gyermekeket apjuk földjének használatáért a rokonok gyámsága alá adták, ugyanők az özvegy tartására rendszeres élelembeli járadékot adtak. Utóbbi 16 véka búzából, 12 véka árpából 15 lat sóból 50 lat húsból, 3 icce vajból és egy pár csizmából állt évenként. Mivel a házukat is elárverezték Nagy József özvegye kénytelen volt zsellérségben más házában lakni, ruházatát is kétkezi munkájával kellett megkeresnie. Azok közül az özvegyasszonyok közül, akik megpróbáltak talpon maradni, és nem fogadtak be eltartót a családi házba, néhány év múlva többen lakáscserébe menekültek a nyomor elől. Eladták a házat és helyette kisebbet vásároltak, hogy az árkülönbözetet a megélhetésre fordíthassák. Erre kényszerültek akkor is, amikor nem tudták az adófizetési kötelezettségeket, és szolgálatokat teljesíteni. A családi ház eladása sértette az árva gyermekek jogait, s szinte minden esetben vita tárgya volt, van-e joga az özvegynek az eladásra. A vitában első fokon az a helyi tanács döntött, amely előtt az adásvételt kötötték. Indokolt esetben - amikor a csonka család megélhetése forgott kockán - a tanács törvényesítette az adásvételt. Jászberényben 1753— 1761 között számos ilyen akciót jegyeztek be az adásvételek jegyzőkönyvébe. A vagyonos özvegyek könnyen találtak új házastársat. A második házasságba már tapasztalatokkal gazdagodva mentek, anyagi helyzetüket a házassági szerződéssel igyekeztek megóvni, megszilárdítani. A tanács által hitelesített házassági szerződések jó példája a fülöpszállási Lévai Péter 125 126 116 JNSZML Kunszentmártoni inventáriumok, Faso. 51. N°124./1810. JNSZML Jászapáti árvaszámadások Rsz. 156. Capsa 47. Fasc.ll N°9./1797-98.
