Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
a lakosság származását tükröző, a Jászkun Kerületbe költözésük előtti lakóhelyük népi viseletének tovább élése. Sokkal inkább törekedtek a társadalmi rangot tükröző parasztpolgári öltözködés elfogadtatására. A jobb módúak öltözködésében megtalálható drága kelmék és kellékek, az ünnepi öltözetek annak a parasztpolgári mentalitásnak a bizonyságai, amit a Jászkun Kerületben a redemptio után más vonatkozásban is kimutathatunk. Különös jelentőséget kapott a család női tagjainak ruházata az emberi élet sorsfordító stációin, hiszen ilyenkor a helyi közösség mindent alaposan megfigyelhetett. A szomszédok szemmel tartották a lányok kiházasítását, a jegyruhát. Az asszonyok ünnepi öltözetét, a vasárnapi misére felvett ruházatát a település apraja, nagyja megfigyelte, értékelte, kritizálta. Mindenki láthatta, különbözik a mindennapok viseletétől. Jelentőséget tulajdonítottak a „halálra szánt" ruházatnak, amint erről a közelmúltban feltárt jászberényi kripta leleteiből is megbizonyosodhatunk.109 A halotti öltözetet a nők szinte már menyecskekorban megkezdték előkészíteni. Amikor egy asszony meghalt a családtagok és a szomszédok pontosan tudták, miben kell az elhunytat eltemetni. A temetés olyan társadalmi esemény volt, ahol a megjelenteknek alkalom adódott a drága ruhák felöltésére. A temetésekre azokban a ruhákban mentek el, amelyeket vasárnap a templomban viseltek. 1778-ban a jászkiséri tanács egy bizonyos főkötő után nyomozott. Az egyik tanú elmondta, hogy az anyósa temetésén Kun Sára fején fényes csipkéjű főkötő és keményített kendő volt, igen hátra kötve.110 Egy másik tanú a vasárnapi istentiszteleten látta Sára fején ugyanazt a ragyogó aranycsipkés főkötőt. Az öltözködés részben spontán módon az egyén anyagi helyzetéből fakadóan alakult, részben a szokásjog alapján, illetve a helyi szabályok szerint formálódott. A szabályozó tevékenységhez tartozik az árszabályozás, amely időszakonként az egész Jászkun Kerületre a statuutum erejével érvényesült, máskor külön tanácsi rendelkezések igazították a konkrét viszonyokhoz. Györffy István a XVIII. századi limitációkból többet ismertet a nagykun viselet bemutatása során.111 Az öltözködés milyenségét a tanács azzal befolyásolta, hogy a boltok bérleti szerződésében kikötötte, mennyi hitelt kaphatnak az egyes társadalmi rétegbe tartozók. Tilos volt gabonával fizetni, mint mondták, gabonáért SELMECZI László - SZABÓ Géza: A jászberényi Nagytemplom kriptájában régészeti módszerekkel feltárt XVIII-XIX. századi sírok. In: Tisicum. Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII. Szolnok, 2009. 63-81. p. JNSZML Jászkisér, Acta inquisitionalia 1778. máj. 21. GYÖRFFII. 1937. 114-139. p., 362-371. p. 111
