Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 25. (Szolnok, 2010)
TANULMÁNYOK - BÁNKINÉ MOLNÁR ERZSÉBET: A jászkunokról női szemmel
portékát adni tilos.112 Az előbbihez hasonlóan közvetett módon befolyásolta a viseletét a vásározóknak vagy a letelepedni óhajtó mestereknek adott engedély vagy éppen annak megtagadása, esetenként a háziipar ösztönzése. Példaként említem, hogy 1783-ban a kiskunkapitány arra kérte a kiskunsági tanácsokat találjanak módot arra, hogyan lehetne a férfiakat fonásra szoktatni. Illetve, a török országból szállított szattyánt és gordoványt a török gyolcsot és bagaziát mivel lehetve felváltani.113 Nyilvánvaló, hogy a gond a török háború miatt keletkezett, ami megakadályozta, hogy ezek a jobb módúak viseletébe beépült anyagok eljussanak a vásárlókhoz. Tanácsi vagy közgyűlési rendelkezésekkel szabták meg a szegődöttek munkabérébe adható öltözködési kellékek értékét és milyenségét. A helyi rendelkezések előírták mit kaphattak a munkavállalók és mit nem, melyek azok a ruhadarabok, amelyeket a szolgák, szolgálók semmiképpen sem viselhettek. Az 1810-es években többször megtiltották a szolgálóknak az aranyos, a selyem és a teveszőr ruhadarabok viselését. Úgy tűnik egyre nehezebb volt ellenőrizni a szegődtetéseket, ezért 1811-ben a Jászkun Kerület kisgyűlésén elfogadták, hogy senki nem egyezkedhet öltözetbeli darabokra. Bizonyára nem bíztak ennek megtartásában, mert ugyanekkor, ugyanitt fogadták el, hogy „szorossan meg tiltasson [....] hogy a szolgálók selyem vagy teveszőr pruszlikot, annyival inkább arany ezüst paszománttal, vagy fonásokkal kiékesítve viselni ne bátorkodjanak, kiváltképpen pedig a gazdák és gazdaasszonyok illy alkuba tellyességgel ne bocsátkozzanak, sem selyem, stájer s török kendőket azoknak ne ígérjenek”,n* A férfiak ruhatára a XVIII. században sokkal egyszerűbb volt, mint a nőké. Rangjelző funkciója azonban talán még határozottabban érvényesült, mint azt a nők öltözködésénél láthattuk. A sarkantyús csizma például kifejezetten a jómód és a társadalmi rang kifejezője volt. Viselését csak a redemptusok számára engedélyezték. Halason, a téli felsőruházat férfiak által viselhető legrangosabb darabja a december nevű posztó külsejű bunda bélésű köpönyeg volt. A mente különösen, ha ezüstgombokkal és gazdagon zsinórozva készült szintén a vezető tisztségviselőknek és a redemptus- nemeseknek a megkülönböztető ruhadarabja volt. A férfiak többsége végrendeletében nem említette meg a ruhaneműit, ők inkább a föld- és az állatvagyonra koncentráltak. A tanács előtti perekből derül fény néhány ruhadarabra. A malomba készülő gazda „a subája alatt elrejtett” bottal 112 113 114 112 BKML Kf. lt. Tan. ir. No. 17. C. 1. F. 8. N°. 1/1797. BKML Kiskunhalas (Kh.) lt. Prot. Pol. XII. , 19. p. BKML Kh. lt. Prot. C. XXIII. p. 348-350/1811.
