Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
pedig a szőlőt kötözték vele. Szükség, de igazán nagy tennéketlenség esetén eledelnek is megtette. Györffy István a „gyékény lisztes gumójá”-ról, a gyékényböndőről vagy bengyeléről ír a „Nagykunsági krónikádban. Nem lévén a gyékénynek ilyen, bizonyára a növény gyöktörzséről van szó, és 'gyékénygyökeret' emlegetnek a források is, mert a nevezett eledelt más vidékeken is ismerték. 1790-ben a Jászkun Kerület főorvosa jelentette, hogy több jászsági községben a lakosok „Bengele Kenyérrel” élnek, vagyis „akiknek... Búzájuk vagy lisztjük kevés volt, azok bengele vagy Kaslató lisztbül, egy kevés Lisztéi elegyített Pogátsával táplálják Gyermekeiket... Ami pedig a Kásla vagyis Bengele avagy Gyikény Gyökeret illeti: Ez Orvosi Közönséges tapasztalás szerint méreg nélkül való ugyan, de mindazon által sokára árthat a véle élő népnek”, mert például a gyomornak szokatlan eledel, másrészt pedig „a fenn nevezett Gyökér mivel Posványos helekenn terem, rothatt, levegő ég nélkül... Amely által káros, rothasztó Nyavalyákat az erre hajlandó testben okozhat. ” 148 A rét bizonyos részeit időszakonként tömegével lepte el a tanácsjegyzőkönyvekben „virádits”-nak nevezett varádics kóró (Tanacetum vulgare L. mai tudományos nevén Chrysanthemum vulgare). Nemcsak gyógynövényként volt hasznos, hanem tűzrevalónak is remekül megfelelt. Ha nagyon ellepte az adott határrészt feldülőzték és kiosztották. Az így megtisztított területet a következő évben nyilasföldnek osztották el, előbb köles vagy dinnye, azután meg valami más növény alá.149 Szólnunk kell még egy, főként a réthez köthető termékről, ez pedig a vessző. A református egyház számadáskönyveiből tudjuk, hogy építkezések idején milyen nagy tételben vásárolták. Sok esetben más vidékről is piacoltak vele Karcagon, olyan keresett volt. Népszerűsége érthető: a drót megjelenéséig a nádtetőt vesszővel kötötték a mesterek, de kosár, kaska és egyéb is készült belőle.150 Kaszálók, szénagyűjtés A nagykunsági gazdaságok fő bevételi forrása, egészen az 1870-es évekig az állattenyésztésből származott. A parasztgazdaság erejét, a családi vagyont, de még a hatékony földművelést is az állatállomány jelentette. A rendelkezésre álló állatlétszámnak megfelelő mennyiségű és minőségű legelőt 148 JNSZML JKK lt. 1791. Fasc. 5. No. 3. Kelt Jászberény, 1790. december 30. 144 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1829. augusztus 23. 543. sz., és 1833. szeptember 1. 688. sz.. A varádics kóró szakirodalom szerint parton, ártéri területeken, nedves szántókon fordul elő. 1- 1,5 méter magasra nő meg. Ez alapján úgy vélem bátran azonosítható a „virádits”-csal. Megjegyezzük, hogy a rétek kiszáradása után jelent meg és borított el nagyobb területeket a szerbtövis. 1863-ban már „szerbtövis lepte lapos földek ”-ről olvasunk (Tjkv. 1863. 74. sz.) Az 1885-ben említett „Barcsis lapos” pedig „Barcsis” formában manapság is ismert határnév Karcagon. (Tanácsülések jkve. 1885. szeptember 19. 478. sz.) 150 ELEK György: Árak Karcagon a 18. század második felében. In: Zounuk 8. Szolnok, 1993. 296. p. 94
