Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
és téli takarmányt kellett biztosítani. Az állattartás igényeinek kielégítéséhez szükséges terület nagysága a tartható állomány számát is behatárolta. Ezért igyekezett a város elöljárósága már a 16. század elejétől minél nagyobb területet megszerezni. Az így létrejött, országosan is a legnagyobbak közé tartozó határ kétharmadát jelentő rét az állattartás és egyben a takarmánybiztosítás helyszíne volt, ezért játszott fontos szerepet a város gazdálkodásában.'51 A takarmánynövények megjelenéséig (az 1890-es évekig) az állatállomány takarmányozását a réten kaszált szénával biztosították. A „nagy rét" földrajzi nevei között több olyat is találunk, amely erre a használati ágra vezethető vissza. A határ keleti oldalán találjuk a Kis- és Nagyszénást ahol, mint Varró főbíró 1864-ben írta, ,jó minőségű tiszta széna terem”. A déli oldalon van a Kisújszállással megosztva birtokolt, a szénásszekerekről nevet kapott Rakoncás vagy Rakoncás-sziget. A rét egyéb helyein pedig ott találjuk az uralkodó növényféleségre utaló neveket, mint Ürömrét („ legelő, hol sok az üröm”), Ürmös-ér, Perjés, Sásasér, Csattogtelek, Csattoghatom („melyen máig is hasonnevű fű terem”).151 152 A folyók öntözte, erek szabdalta rét a szárazságban is jó kaszálókat tartogatott. A Hortobágy-Berettyó-Mirhó torkolathoz közelebb eső Rakoncáson még az 1717. évi aszályban is jó mező volt. Annyira, hogy a Madarasról Kisújszállásra fíívásárlásra érkező gazdáknak is jutott belőle.153 154 155 Aszályos volt az 1739-es év is, ezért aztán az 1762-ben tanúként kihallgatott Mády András (cca 48 éves) úgy nyilatkozott, hogy a Pázsit és Rakonczás szigeteken jártában a vizekről „ nem szólhat és halászatról, mert... akkoriban mind a' Berettyó és más vizek a' szárazsás mián ki száradtak volt, hanem... kaszálták a' Kiss Uj Szállásiak bátran. ” 54 Ugyanezen a nyugati határon juttattak kaszálót 1813-ban Illéssy János nagykun kapitánynak, aki azért fordult a karcagi elöljárósághoz, mivel „Kisújszálláson semmi kaszállás nem leszsz a réten, a' kardszagi réten pedig tsak inkább leszsz valami”.'55 Jó kaszálók voltak a határ másik oldalán a Büszke-szigeten is. A már 1506 előtt vitatott hovatartozású részt a karcagiak nem is felejtették el. Ahogy egy 1735-ben megejtett vizsgálat anyagában olvashatjuk, valamikor az 1720-as években „az Büszke Szigetet, Gyékényes közit, Sándor Szigetét úgy az Kun lapossáig hatalmasúl megh kaszálták, fel 151 BELLON Tibor: Karcag város gazdálkodása: Földművelés. Szolnok, 1973., Uő: Beklen: A nagykunsági mezővárosok állattartó gazdálkodása a XV1II-XIX. században. Karcag, 1996. 152 PESTYF. 1978. 148-155. p. 153 JNSZML Kisújsz. v.lt. R.sz.274. Nagy János (cca 64 éves) tanú emlékezik, „a' Pázsit szigetbűi haza hordotta Madarasra a' Szénát, a' Rakonczás szigetben pedig oda hajtott Marhájával étette meg...” A Hódoltság idejéből vannak adatok arra, hogy a réten „kert helyeket”, szénáskerteket létesítettek és ott marhát hizlaltak. 154 Uo. 1762. július 18. 155 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1813. július 14. 398.sz. 95
