Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - ELEK GYÖRGY: A Karajános-gáttól a hortobágyi vasúti hídig (Tájtörténeti áttekintés)
Persze mindig voltak, akik hamarább, vagy a tilalmasban vágtak, de feleslegesen dolgoztak, mert a büntetésük általában a levágott kévék elvétele volt.142 Időjárási események, természeti csapások miatt nemegyszer elmaradt a nádaratás. Nagy aszályok idején elapadtak az éltető vizek és a hatalmas rét „letisztult." 1717-ben például nem csak az aszály, hanem az abból fakadt tűzvész takarította le a nádat.143 1794-ben szintén szörnyűséges aszály uralkodott. Semmilyen takarmány nem termett, ezért villant rá a gazdák szeme a réten felverődött kevés zöld nádra, ezért aztán a nádat, mint kaszálót osztották el.144 1797-ben is olyan idő járt, amikor „semmi nádat nem lehetett a' Kardszagi Réteken vágatni...”, ezért a tanács vásárolni kényszerült. 1803-ban és 1822-ben az osztályt a gyenge időjárás miatt nem lehetett végrehajtani, ezért a nádat felszabadították, vagyis ki-ki tetszése szerinti mennyiséget vághatott belőle, 1822-ben viszont kikötötték, hogy „a' réten termett nádat a' Redemtus embereknek szabad le vágni. ”145 Kátai Gábor naplója szerint 1820-ban jégzajlás, jeges ár gyalulta le a karcagi rét nádasait, 1830-ban a nagy árvíz miatt nem osztottak, 1836-ban a szárazság miatt nem nőtt a nád, lakosok a kiszáradt réten a kotút termelték ki tüzelőnek. 1845-ben meg már az árvíz miatt nem lett rétosztály, 1849-ben a zavaros helyzet miatt szabadították fel a nádasokat, de siettek leszögezni, mindez „csak a' jelen egyes esetre és minden további kötelezés nélkül történik,”146 1853-ban esős tél és tavasz volt, sokan hajóról vágták, amiből láthatjuk, nem sajnálták a vesződséget érte, s azt is megtudhatjuk miért. A nádaratás, a nádmunka, esetleg a náddal való kereskedés a szegényebb redemptus és az irredemptus réteget juttatta jövedelemhez. „... a rétnek, különösen a téli nádiásnak leginkább csak azok veszik hasznát, kiknek ahoz éppen semmi jogok nincs - olvashatjuk az 1855. évi tanácsjegyzőkönyvben, - többnyire az irredemptus lakosok pusztítják le a rétről a nádat ...a gazdálkodó nem kaphat gazdaságához elegendő cselédet, mert a szolgálatból élő szegényebb sorsúak csak azért nem állanak szolgálatba, mivel a rétbőli keresetre vetik magukat. ”147 A nádasok és az évenkénti nádosztály végét az 1864. esztendő hozta el, amikor a rétet „birtokaránylag” elosztották. A rét persze más hasznosítható növényeket is termett. A gyékényesek szintén tetőfedő anyagot szolgáltattak, de a leveléből mindenféle használati tárgyat (kupujkát, kosarat, szatyrot, szakajtót, kenyértartót) készítettek, a kertekben 142 A hatalmas rét tehát nem volt őrizetlenül. 1817-ben is „sok tilalomrontók találtattak, ezek nádjai a város részére foglaltassanak le.” (Tjkv. 1817. január 5. 18. sz.) 143 JNSZML Kisújsz. v.lt. R.sz. 274. 1762. június 18. Túri András (63 éves) debreceni lakos vallomása. 144 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1794. július 22. 264. sz. 145 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1797.november 27. 488. sz. 1803. november 19. 528. sz., 1822. január 27. 36. sz. 146 JNSZML Kg. v.lt. Tjkv. 1831. jan. 13. 47. sz., 1849. január 12. 2. sz. 147 JNSZML Tjkv. 1855. december 26. 668. sz. 93
