Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
A szolnoki szárazmalom rajzát közli John Paget angol utazó 1839-ben Londonban megjelent munkájában. A mai Petőfi u. és Kazinczy u. találkozásánál épült malom hátterében a Nagytemplom tornya látszik. A „Szolnoki szárazmalom” című festményt 1861-ben készítette Heinrich Lang. Eredetije a Damjanich János Múzeumban látható. A festményen a keringősátor kúp alakú tetőzete náddal van befedve.62 Az 1863-64 évi ínséges esztendőben a szolnoki gazdák igavonó jószágok hiányában maguk hajtották a megmaradt egyetlen szárazmalom kerekét.63 Mezőtúron 1715-ben 4, 1720-ban 3 vízimalom működött. 1727-ben a Körösön, majd 1737-ben a Berettyón építettek négy kerékre járó vízimalmot. Ezeket egészítette ki a 3 magánkézben lévő szárazmalom.64 Az 1750-es összeírás szerint mindenesetre itt a legtöbb (8 db) a malmok száma. Tiszaroff 1770-es (az urbáriumot megelőző) kilenc kérdőpontra adott válaszában szintén megemlítik, hogy a helységben elegendő szárazmalom dolgozik ami a helyi őrlők igényét kielégíti.65 A folyó mentén települt községek az őrlés szempontjából kedvezőbb helyzetben voltak, hiszen már ekkor kelepek néhány hajómalom a település határában a folyón. Már az I. katonai felmérés térképlapjain feltűnnek a hajómalmok jelei. Szárazmalmok emlékezete A szárazmalmok nyomtalanul tűntek el megyénk területén. Amíg a szélmalmokkal kapcsolatban nagyobb szerencsével rendelkezünk (hiszen ezek közül néhány még teljes valóságában látható néhány településünkön) a 62 KAPOSVÁRI Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében. II. köt. Szolnok város térképes, rajzos ábrázolásai. (1810-1910). In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv. VII. Szolnok, 1990. 247, 275. p. 63 VÖRÖS István: Rajzok Szolnok város múltjából. Szolnok, 2005. 2. kiad. 51. p. Vörös a következőket írja: „... A legelő s takarmány hiányt a jószág megsínylette, vész is, éhség is pusztította. Hámos-jármos jószág vagy nem volt, vagy olyan gyenge erőben telelt ki, hogy igába nem foghatták, húzásra nem használhatták. Több gazdaember összefogott tehát, s közösen húzták városunk egyetlen, a mai vöröskereszt iskola melletti szárazmalmának forgókerekét, s így őrölték meg csekély gabonakészletüket. A szárazmalom a gazdáké volt, ha hajtóerőt adtak, vámot nem fizettek. A drága gabonából kivett csekély vám is nagy kincs volt akkoriban, ezért nem őrlettek a szegényebb gazdák vízimalomban...” 64 BODOKI FODOR Zoltán - BODOKI FODOR Zsigmond: Mezőtúr város története (896- 1944). I. köt. Mezőtúr, 1978. 48. p. 65 CSEPPENTŐ Miklós: Tiszaroff története. Szolnok, 1971. 59. p. 41
