Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)

TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez

szárazmalmokkal kapcsolatban - eddigi ismereteink szerint - nem maradt meg semmilyen tárgyi emlék. Szárazmalmok ábrázolása még feltűnik a megye településeiről készített 1880-as kataszteri térképeken, de elbontásukat nehéz nyomon követni.

A szárazmalmok felett a vészharangot lényegében a szélmalmok húzták meg a 19. század közepén. Ez az új malomtípus lényegesen nagyobb teljesítménnyel dolgozott, hajó volt a széljárás. A jászkun települések 1840-50- es jegyzőkönyveiben egymás után következnek a bejegyzések a szélmalmok létesítésével kapcsolatban. A szárazmalmok már csak másodlagos szerepet játszottak és egyre inkább a szegényebb népréteg őrlőeszközeivé váltak. Az igazi kegyelemdöfést azután a gőzmalmok megjelenése adta meg. Az új technológiák bevezetése következtében a liszt minősége is egyre jobb lett. A régi malomtípusok közül elsőként a szárazmalom esett áldozatul. A nagyobb teljesítőképességű és természeti energiaforrást használó vízimalmok és szélmalmok még tovább működtek. Az I. és a II. világháborút követő időszakban például ismét használatba vették ezeket a malmokat. 1946-ban a megyében a közellátási felügyelőség a motoros és gőzmalmok mellett még nyilvántartotta a szél és vízimalmokat is. Azután fokozatosan elvesztették jelentőségüket, először még darálóként használták őket később beszüntették működésüket.

Az utóbbi időben felmerültek a megyeszékhely városvédői között is olyan elképzelések, hogy eredeti méretei alapján fel kellene építeni egy vízimalmot vagy hajómalmot. Ez kiváló ötletnek tűnik, s ezt még ki lehetne egészíteni egy szárazmalom újjáépítésével is, hiszen műszaki történelmünk jelentős tárgyait mutathatnánk be az utókornak.

42