Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
Szárazmalmok a megye területén a törökkorban Hatvan 1544-es elfoglalása és a szolnoki vár 1552-ben történt elfoglalása után megyénk egész területe török fennhatóság alá került. A megye legnagyobb birtokosa a szultán volt, akihez a legjövedelmezőbb mezővárosok (Szolnok, Jászberény, Mezőtúr, Tiszavarsány, Fegyvernek) tartoztak. A hűbéres szpáhik a jövedelemnagyság szerint kaptak birtokot. A török hódoltság ideje a korábbi népesség fogyásának és a korábbi gazdasági szerkezet összeomlásának időszaka volt. Azonban a gazdaságban nemcsak negatív vonások mutatkoztak meg. Számos mezőváros megerősödött, és bár néhány gazdasági tevékenység (pl. sószállítás) eltűnt egy időre, a gabonafélék termelése továbbra is jelentős maradt. Ez pedig magával hozta a feldolgozás, az őrlés szükségességét. A megyében lévő malmokat a török főemberek is meghagyták és szedték (néha magyarokkal közösen) azok jövedelmét. Ezért látható, hogy a hatvani szandzsák számadáskönyve 1570-ben már 1-2 köves szárazmalmokat említ.14 Nem közöl adatot B erényről ahol ebben az időben legalább öt vízimalom kerekei forogtak, de szárazmalom dolgozott Apátin, Kürtön (amely később Kisérhez került) Szegen és Szent Ivánon (a két utóbbi terület Besenyszög része). Még színesebb képet kapunk a szolnoki szandzsák 1591-92-es összeírásából. A bevezető részben a török adószedők egyértelműen megkülönböztetik a vízimalmokat a lóval illetve ökörrel hajtott szárazmalmoktól. Az Ágoston Gábor által közölt forrás olyan helységeket is említ, amelyek ma már nem léteznek. Feltűnő azonban, hogy a legtöbb szárazmalom (8 köves) Fegyvemeken dolgozott. A hajdan jelentős Tiszavarsányban ennél kevesebb, öt malom őrölt, Karcagon éppen csak 1 szárazmalom kövei forogtak, de körülötte számtalan - ma már csak helynévként létező - település található ahol 1-3 kerekű szárazmalom kereke forgott. 15 A 16. és 17. században az ország területén állandósultak a katonai csapatmozgások. A hadseregek élelmezéséhez rengeteg lisztre és sok malomra volt szükség. Háború idején a malmok jelentősége különösen megnőtt. Először a török és magyar csapatok kölcsönösen felégették, elpusztították egymás őrlőműveit. Ez mindkét félnek tetemes károkat okozott, s már a 16.században hallgatólagos egyezséget kötöttek, hogy egymás malmait megkímélik. Sokszor szerződésben is rögzítették ennek tényét. A 16. század végi jászberényi vízimalmoknál is ez a helyzet tükröződik. A malmok tulajdonjogával törökök és magyarok közösen rendelkeztek, így mind az ötben magyar molnármesterek vezetése alatt, ugyancsak magyar alkalmazottak dolgoztak. A török biztos jövedelmét garantálta a szinte minden malomra felügyelő és nekik 14 15 24 BAYERLE Gusztáv: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből. Hatvan, 1998. ÁGOSTON Gábor: A szolnoki szandzsák 1591-92. évi összeírása. In: Zounuk 3. Szolnok, 1988.221-297. p.
