Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: Szolnok iparosítása és az első ötéves tervidőszak (1950–1954)
felduzzasztását, az erőszakos téeszesítéseket, az életszínvonal csökkenését, az ellátási zavarokat, a koncepciós pereket, internálásokat és a személye körüli kultuszt - fejére olvasták, amit korábban Moszkva követelt tőle, vagy ami a szovjet gyakorlatot is jellemezte. Felszólították, hogy a miniszterelnökségről lemondva ossza meg hatalmát valaki mással és változtassanak a beruházási és életszínvonal-politikán is.74 Tény, hogy a moszkvai tárgyalások középpontjában a gazdaságpolitika állott, ennek hátteréül azonban az MDP vezetőinek általában vett hibás politikája rejlett. Jellemző, hogy a miniszterelnök-cserén és a PB kisebb átalakításán túl, jelentősebb személyi következmények nem voltak, sőt még az önkritikát is Gerő Ernő szövegezhette meg a soron következő KV ülésre.75 Az MDP KV június 27-28-án megtartott ülése mindenben a moszkvai „tanácsok” szellemében járt el. Kimondták, hogy túlzottan gyors volt az iparosítás üteme és túlzott a beruházási program. Az MDP II. kongresszusának határozata alapvetően helytelen gazdaságpolitikai irányvonalat állapított meg. Átgondolatlan volt a beruházásokra előirányzott felemelt összeg elosztása is: a 85 milliárd forintos keretből csak a nehéziparra 37,5 milliárd forint jutott, míg a mezőgazdaságra mindössze 11 milliárd, a könnyű- és élelmiszeriparra pedig együttesen 3,5 milliárd forint. A népgazdaság számos esetben olyan létesítmények megvalósításába fogott bele, amelyekhez az ország gazdasági adottságai nem voltak meg, illetve amelyek nem voltak létfontosságúak és ezekkel várni lehetett volna. A szektaszellemű kalandorpolitika mintegy öncélnak tekintette a szocialista iparosítást és elhanyagolta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, ezért csökkent a dolgozók életszínvonala. Megnevezték a felelősöket is: a gazdaságpolitikában elkövetett súlyos hibákért elsősorban Gerő Ernőt tették felelőssé, hiszen túlnyomórészt ő irányította a gazdasági munkát a pártban és állami vonalon is. A KV határozatot hozott a gazdaságpolitika irányvonalának megváltoztatására: döntöttek az iparosítás és a nehézipar fejlesztési ütemének csökkentéséről, leszállították a beruházások mértékét és összegét, határoztak az összes, de különösen a nehézipari beruházások felülvizsgálatáról. Mérlegelni kellett azt is, hogy egy-egy beruházás megfelel-e az ország gazdasági és természeti adottságainak, valamint a népgazdaság egyes ágai arányos fejlesztése követelményeinek.76 Az I. ötéves terv és a felemelt ötéves terv megvalósítása során Szolnok megye lendületes iparosításában is törést hozott az 1953. júniusi KV határozat. A megyei pártbizottság ugyanis még 1953. április 21-én is bizakodva jelentette 74 ROMSICS Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp. 1999. 375. p. 75 PETŐ Iván - SZAKÁCS Sándor: A hazai gazdaság négy évtizedének története. 1945-1985. I. köt. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás időszaka 1945-1968. Bp. 1985. 243-244. p. 76 MOL-M-KS. 276-52-24. ő.e. Az MDP KV 1953. június 27-28-án megtartott ülésének jegyzőkönyve. 214
