Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SEBŐK BALÁZS: Szolnok iparosítása és az első ötéves tervidőszak (1950–1954)
sokszor a külföldi partnerek sem reagáltak túlzottan rugalmasan. A szervezetlenséget jól mutatja, hogy a TECHNOIMPEX előbb olaszországi gépek megvásárlását javasolta, aztán Bizóniában érdeklődött, majd osztrák és keletnémet szállítási lehetőségek után kutatott, miközben nem zárta ki teljesen egy esetleges finn üzlet megkötését sem. Mivel mindegyik kapcsolat bizonytalan volt, itt sem zárták ki végső lehetőségként magyar vállalatok bevonását a gépi berendezések gyártásába, de az itthon soha nem gyártott gépek legyártásának tervbe vételét a Láng Gépgyár még az OT határozott kívánságára sem kívánta tervbe iktatni.53 A szolnoki gyárat azonban minél hamarabb szerették volna üzembe állítani. Gyártási tapasztalatokra pedig feltétlenül szükség volt, ugyanis az ötéves terv második felében a szolnokinál lényegesen nagyobb teljesítményű üzem megépítése volt tervbe véve, ahol már szükség volt az itteni tapasztalatokra.54 A magyar cellulózgyártás felfuttatása keretében - a szolnoki gyáron kívül - tervezték még két, egyenként 20 ezer tonna kapacitású üzem felépítését még az I. ötéves terv során, majd a II. ötéves tervben egy újabb 20 ezer tonnás üzemmel számoltak: ezekhez képest a szolnoki beruházás tényleg csak kezdeti lépésnek tűnt.55 A kivitelezés előtt komoly fejtörésre adtak okot a gyár környezetszennyező eljárásai. A légszennyezésről és ennek kapcsán a városhoz túlságosan közeli telepítésről már fentebb szóltunk. A vízszennyezéssel kapcsolatban az a félelem látott napvilágot, hogy a gyár szennyvize miatt a Tisza hasonló sorsra juthat, mint a Sajó folyó Csehszlovákia területén. A szomszédos államban ugyanis, az Ózdtól mintegy 50 km-re É-ra fekvő Özörényben működött egy hasonló profilú gyár, amely szennyvizével súlyos károkat okozott a folyóban. Ekkorra már megegyezés jött létre az ügyben a csehszlovák kormánnyal, de a szűrőberendezések még mindig nem kerültek felszerelésre és a magyar fél is elismerte, hogy a káros anyagok szennyvízből való tökéletes kivonása egy még nem teljesen megoldott nemzetközi vegyészeti probléma. Az özörényi tapasztalatok alapján a szolnoki gyár végleges jóváhagyási engedélyébe ezért feltétlenül be szerették volna iktatni a beruházó igazolását, hogy az ipari szennyvizet semlegesíteni tudják és a Tisza vize nem válik ivásra alkalmatlanná, valamint megfelel a Halélettani Intézet által megkívánt feltételeknek is.56 1951 májusában még egy zavaró tényező jelentkezett: a kivitelezésben érintett vállalatok részéről ugyanis úgy tudták, hogy a 10 éves 53 Uo. 840-841. p. Beszámoló a Szolnoki Szalmacellulóz Gyár kérdéseiről. Ea.: Baros Rudolf.; 850. p. A Vegyesipari Beruházási Vállalat levele az OT-felé. 1951. január 8. 54 Uo. 843. p. Feljegyzés a Szolnoki Szalmacellulóz Gyár létesítésével kapcsolatos függő kérdések és nehézségek tárgyában. 55 MÓL OT TŰK. XIX-A-16-b. 195. d. 389. p. A celluloz-bizottság ülése 1951. július 31-én. 56 MOL OT TŰK. XIX-A-16-b. 54. d. 764. p. Feljegyzés a cellulózgyári ipari szennyvizek tárgyában. 1951. május 29. 205
