Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 24. (Szolnok, 2009)
TANULMÁNYOK - SZIKSZAI MIHÁLY: Adatok a Jász-Nagykun-Szolnok megyei szárazmalmok történetéhez
fogott állat vonóerejét a járókerék továbbítja sebességfokozó áttétel útján a munkavégző berendezésnek. Ezt a malomtípust már a középkor derekán ismerik Magyarországon. Pongrácz említi, hogy Pozsony város adókönyve 1434-ből lóval hajtott szárazmalmot említ. A 15. és 16. században nagyon sok szárazmalom dolgozott hazánkban. Vízben szegény vidéken és végvárakban alkalmazzák, hiszen ez a típus bárhol felépíthető. Evlia Cselebi leírása szerint Budán 1663-ban 150 ló- és ökörvontatású szárazmalom működött. Egy 1715-ös debreceni összeírás szerint pedig Debrecenben 48 szárazmalom üzemelt. A 19. században a szárazmalmok száma gyors ütemben csökken. 1863-ban 7966 szárazmalom volt Magyarországon, 1885-ben már csak 3197. Az 1950-es években Vámosorosziban dolgozott még egy szárazmalom. Ez 1973 óta a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban tekinthető meg. Napjainkban Szarvason és Tarpán maradt meg működőképes állapotban szárazmalom. A következőkben a szárazmalom általános ismertetését a szarvasi malom leírása alapján mutatjuk be. A szárazmalom rendszerint két részből tevődött össze. Az egyik a járószín (nevezték malomaljnak, keringősátomak) a másik a malomház. A járószín 10-12 fa, kő vagy tégla oszlopra helyezett, náddal, szalmával, zsindellyel nagyon ritkán cseréppel fedett építmény. A malomház már lényegesen kisebb építmény. A járószínhez egy vagy két malomház is csatlakozott, de ismerünk olyan megoldást is ahol két járószín között egy malomház található. A színben helyezkedett el a járókerék (bálvány, keringő, tengely) tölgyfából faragott 4-5 m hosszú tengelye, amely alul cölöpökhöz rögzített talphoz (bálványtalp) csatlakozott, felül pedig járomgerendák között kialakított csapházban forgott. A tengely alsó részén 12 db küllő csatlakozott hozzá. A küllők végeire támaszkodott a járókerék talpa (keringőtalp). A járókerék átmérője legalább 13-14 m volt. Kerületén radiálisán legalább 420 db akácfából készült fog helyezkedett el. Ezek hajtották a nagyorsót. A talpfák küllői közé fogták be a vonóállatot. Ennek bevezetéséhez a járókerék tengelyét félrebillentették, így a kerék talpa az egyik oldalon a padlózatot érte a másik oldalon legalább 170 cm-re felemelkedett. Az egyik küllőre villás ágú vonófát erősítettek, és az ágak végén lévő hámfához fogták a lovakat. A hajtó a küllők közé erősített deszkán ült és ostorral noszogatta a lovakat. Húzatáskor a lovaknak egyenletes tempóban kellett járni, mert ekkor a szárazmalom jó lisztet őrölt. A járókerék általában az óramutató járásával ellenkező irányban forgott. Az őrlés technológiai folyamata a malomházban bonyolódott le. Itt helyezkedett el a kőpadon az őrlőszerkezet. A járókerék fogazata a függőleges forgástengelyű nagyorsóba illeszkedett. A nagyorsóban 16 db somfából faragott cső továbbította az energiát a kisorsónak. A somfát azért használták, mert ez 13
