Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847-1975) / 55. o.

A rendező pályaudvaron a teherkocsikat a gurítóra húzták és a személypályaudvaron maradó kocsikkal együtt képezték a rendezett kocsikat. 1961-ben egy őszi napon a következő teherkocsi mennyiséget kezelték. Az érkező és átmenő vonatok száma 89, összesen 3.960 kocsival. 1963-ban ugyancsak elvégezték ezt a számítást, ekkor az átmenővonatok száma 95, összesen 4.641 kocsival. A vonatok és a rendezendő kocsik száma tehát emelkedett. A teherpályaudvar és az iparvágányok teherkocsi forgalma olyan jelentős mértékre nőtt az 1960-as évekre, hogy a problémát már a szolnoki csomópont fejlesztésével együtt kellett kezelni. Ez egyrészt a két legnagyobb ipari üzem a Vegyiművek és a Cukorgyár működésével, illetve az Ó-Szolnokon a régi Indóház mellett lévő teherpályaudvarral függött össze. A Cukorgyár naponta 90 (kampány idején előfordult a 220 is) kocsit továbbított a rendezőre. A másik nagyüzem a Vegyiművek is hasonló nagyságrenddel emelte ezt a számot, kb. 100 kocsival naponta. Mindezekhez hozzájárult, hogy a teherpályaudvar működése (mivel a vágányokon áthaladt a Tószegi út) lehetetlen helyzetet teremtett a vasút és a közút kapcsolatában. Az állandó tolatások következtében hoszszabb időre lezárták a közúti sorompókat, ami hatalmas fennakadást jelentett a közúti járműforgalomban. Hogyan is történt a kocsirendezés abban az időben? A gurításra előkészített kocsisort a mozdony a rendező vágányára húzta, majd a váltó állítása után erőteljesen tolatni kezdte. A kocsisor mellett ballagott a szétakasztó, kezében hosszú, másfél-kétméteres akácfarúddal és a gurítási jegyzék alapján választotta szét a kocsikat. Ezután a gurítódombról tolták le a kocsikat a megfelelő irányvágányokra. A szaladó kocsikat sarusok fékezték le, ami nem volt veszélytelen munka, ugyanis a hatalmas tömegű tehervagon néha iszonyú erővel vágta oldalra a nem megfelelően elhelyezett fékező szerszámot. Nem beszélve arról, hogy a mozgó szerelvények között járkálva állították át a mechanikus váltókat. A tanulmány megoldást javasolt mindezekre a problémákra. Nézzük mi is volt a lényege. Egyértelműen a teherforgalom növekedésével számoltak 1980-ig. A kalkuláció szerint naponta 95 tehervonat érkezik, ami 3.700 kocsit jelent naponta. Külön kitértek az ipartelepekről jövő kocsi forgalomra. Ez azt jelentette, hogy a Cukorgyár napi 365 kocsija mellett, számottevőnek bizonyult a Kőolajkutató 75, a Járműjavító 80, a Vegyiművek 840, a Dohánybeváltó és a Tárház 55, a Fűrészüzem 35 és a Papírgyár 70 kocsi forgalma. A szolnoki csomópont leterheltségén valamit enyhített, hogy Szajolban naponta 250-300 teherkocsi előrendezését végezték el. Ugyancsak sokat segített a helyzeten az is, hogy a nógrádi szénmedencéből jövő és Szeged térségébe irányuló szerelvények nem haladtak át Szolnok állomásán, hanem az elkerülő ún. delta vágányokon folytatták útjukat. Hasonlóan jártak el a debreceni és békéscsabai vonalak között létesült delta esetében is. 66