Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Szolnok vasútjai (1847-1975) / 55. o.

A vonalat 1873. március 10-én adták át. A személypályaudvar használatát úgy oldották meg, hogy a Tiszavidéki Vasúttal 1874-ben kötött szerződés szerint a szolnoki indóház bonyolította le a Hatvan felől jövő személyforgalmat. A hatvani teherpályaudvar részére a Tisza partján a régi indóház környezetében terület kisajátításokat végeztek. Az 1875. május 18-ra elkészült teherpályaudvar őrházakkal, mozdony színnel, vízállomással és szénraktárral rendelkezett.

n A Rákos-Újszász vonal építésével a MÁV célja az Osztrák Államvasút tulajdonában lévő Budapest-Cegléd vonal elkerülése volt. A hatvan-szolnoki vasúiból Új szásznál ágazott ki, és a Budapest-Hatvan vonalba Rákoscsabánál torkollott be. Az építési munkákat 1881-ben kezdték, és a 74 km hosszú vonalat 1882. március 12-én nyitották meg.

13 Az 1880-as évektől a helyiérdekű (vicinális) vonalak építése került előtérbe. Ezek létesítését két törvény, az 1880. évi XXXI. te, majd az 1888. évi IV. te. szabályozta. A fővonalaknál jóval gyengébb felépítésű, és olcsóbb vasutak a helyi áru- és személyszállítás érdekeit szolgálták. A helyiérdekű vasutak közül elsőnek a Pusztatenyő-Kunszentmárton vonallal foglalkozunk. Ezt az indokolja, hogy eredetileg fővonalnak szánták. Az előzményekhez tartozik a Hatvan-Szolnok vasút létrehozása, ami az Északi Államvasútvonal Salgótarján-Losonc-Ruttka vonalának szárnyvonalaként épült. Célkitűzés volt, hogy a magyar Alföldet összekössék a német területekkel, a Kassa-Oderberg vonalhoz való csatlakozással. A szolnoki leágazás egyúttal tehermentesítette volna a pesti pályaudvarokat is. Voltak olyan elképzelések, hogy Szolnoktól tovább építenek fővonalat Szentes és a déli határvidék felé. így létrejött volna egy észak-déli irányú vasúti fővonal, amely Magyarország számára, a török és a román vasutak kiépítését követően, rendkívül fontos közvetítő szerepet szánt az észak-német területek és a balkáni kikötők közötti árucsere-forgalomban. A terv beleillett Lónyai Menyhért decentralizált vasúthálózatfejlesztési koncepciójába, amely Szolnoknak fontos áruraktározó és elosztó szerepet szánt. A viták végén azonban a másik - Mikó Imre közlekedés- és közmunkaügyi miniszter által képviselt - javaslat győzött, ami visszatért Széchenyi elképzeléséhez, és Budapestet javasolta a vasúthálózat központjává tenni. A Szajol-Pusztatenyő-Kunszentmárton Helyiérdekű Vasút építésére az engeMagyar vasúttörténet. A kezdettől 1875-ig. 1. köt. Bp. 1995. 201. p. CSEH Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében. In: Zounuk 9. 113. P60