Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

A legnagyobb változások a 19. században, a Tisza-szabályozás előhaladásával kezdődtek. A hivatalos iratok mellett, a paraszti feljegyzések is arról tanúskodnak, hogy a rét, (a határ vízzel borított, mocsaras, nádas része) 1856-tól kezdett kiszáradni. A víz végleges eltűnése csak a Hortobágy és a Berettyó folyók, ágota-mezőtúri közös medrének megépítésével (1863-64. és 1890-93.) valamint a Középtiszai Ármentesítő Társulat (1882) és a Hortobágy Berettyóvidéki Belvízszabályozó Társulat (1878) tevékenységével vette kezdetét, és néhány évtized alatt mindenütt helyet teremtett az ekének és a tanyának. Ideje is volt. A város lakossága 1847-ben 12.333 1870-ben 14.486 1880-ban 15.825 1890-ben 17.592 1901-ben 21.037 lélek volt, vagyis az 1785-86-1901. között megháromszorozódott. Nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy a víz alól a város lakosságának komoly költségei mellett felszabaduló, a határ északkeleti-déli szélét jelentő, ún. réti földek felosztása 1864-ben a gazdák helyeslésével találkozott, még akkor is ha „nem ment el" súrlódások és elégedetlenség nélkül. A vízügyi helyzet javulása a későbbiekben (1893-94-ben) a másik nagy közös tulajdon, a legelő felosztását is lehetővé tette. A legelőfelosztással - 1897-ig - mintegy 20 ezer kat. hold került magántulajdonba és ezzel a hasznosítás arányai a földművelés, a szántó felé tolódtak el. A kimutatások szerint a karcagi határ művelési ágak szerinti megoszlása: Év szántó (kat. hold) legelő nádas egyéb (rét,kaszáló, szőlő,erdő) 1853 15.193 34.000 6.006 8685 1879 33.153 25.483 654 6402 1906 53.900 7.000 4 2427 A kiosztott földeken megindult a tanyasodás. 1901-ben a 21.037 karcagi lakosból 4494 fő (21 %) lakott egész évben a külterületen, zömük, 4216 fő, a tilalmasi, réti és legelői, valamint az általunk vizsgált határrészen a bócsai és vajasi tanyákon ( utóbbin 517 fő). A lakosság a víztől felszabaduló területek kiosztásával, a város lélekszámának legintenzívebb növekedése idején, ötven éven belül a korábbi szántóterület többszörösének birtokába jutott. Ezért is tapasztalható, hogy Karcagon pl. nem élesedtek ki a 19-20. század fordulójának földmunkás mozgalmai, még úgy sem, hogy a nagyon sok esetben gyenge minőségű földek a valamikori 45