Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

redemptusok, vagyis a birtokos lakosok tulajdonába kerültek. (Mindez persze nem oldotta meg a társadalmi problémákat, mindössze elodázta azokat.) A kiszáradó mocsarak, vagy a részben feltört legelők helyén jelentkező problémák orvoslására már az 1920-as évek elejétől megindultak az első kísérletek. Különböző módszereket dolgoztak ki a szikes talajok eredményes használatára, javítására, másrészt pedig megoldások születtek a belvizek elvezetésére, az öntözés feltételeinek megteremtésére. Új lehetőségként jelentkezett a rizs termesztése, amely a környékbeli nagybirtokokról származott át más településekre. A rizstermesztésre terjesztették ki figyelmüket a kollektivizálással létrejött termelőszövetkezetek. Az általunk vizsgált határrészen rizstelepek épültek és ezzel együtt a tájat éltető Tisza víz ismét megjelent a Bócsai-legelőn és térségében, sőt a Karajános-mocsár maradványának tartott Kecskeri-tó víztározó szerepet kapott, ma a környékbeli vizes foltokkal és a részben ősgyep legelővel együtt védett, nemzeti parki terület lett. Ezzel együtt az egykori határ nemcsak a 19. századi „tájátalakítás", hanem megcsonkított, lehordott, eltüntetett kunhalmok sorával, gazdátlan csatornákkal, a területen éktelenkedő betonelemekkel, és a tanyák letárolásával bekövetkezett elnéptelenedéssel, az 1945 után kezdődő korszak nyomait is őrzi. 46