Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Elek György: A Gergely-halomtól a Karajános-gátig – Tájtörténeti áttekintés. II. rész / 9. o.

ri-ér, Csíkere-halom, Csíkere kút, Nyest-ere, Kettős-ér, Vajascsurgó, Kecskeere vagy Kecskere-ér, Széles-ér, Csonka-ér, Czina-ér, Czina-derék, Czinasziget mind a Tisza és a Hortobágy-Berettyó táplálta Karajános-mocsár része, annak összefüggő, tágabb környezete. A valóságos Karajánosról a hivatalos iratok annyit jegyeznek meg, hogy „Karczag és Kisújszállás között egy mértföldig (7 kilométer hosszan E.Gy.) tartó posvány..." Kováts György térképe szerint a Karajánoson túl, a Hortobágy és a Berettyó folyók árterében, óriási mocsárba veszett el a táj. Mindemellett a két Karajános nevű szigeten át (az egyik kisújszállási, a másik karcagi területre esett) vezetett a nevezetes országút.

127 A karcagi területen lévő mocsarak kiterjedését először a Mirhó-gát megépítése nyirbálta meg, végleges eltűnésüket azonban csak a Tisza és a HortobágyBerettyó szabályozása gyorsította fel. (így is eltartott több, mint fél évszázadig.) A Közép-Tisza szabályozási munkálatai 1846-ban indultak, de hosszú évtizedek után, 1892-1904 között valósultak meg. Párhuzamosan - 1858-ban alakult a térséget érintő Örvény-Abádi Ármentesítő Társulat, s ez 1882-ben egyesült a szalók-tiszabői társulattal, Középtiszai Ármentesítő Társulat néven. A szabályozás és védekezés mellett is súlyos árvizek pusztítottak. 1876-ban a Tisza megkerülte, majd áttörte a Mirhó-gátat és az ősi úton (Gyolcs-KakatKarajános-Berettyó) az egész árterületet elborította. Mintegy 90.000 hold került víz alá. Ezt követte az 1879. évi árvíz, ami a Nagykunságon 43.000 kh-t borított el. Alig egy évtized múlva, 1888-ban, a Tiszabő-Fegyvernek közötti áttörésen, március 29-től április 17-éig folyt a víz és Kunhegyes-KarcagKisújszállás térségében a Hortobágy-Berettyó árvizével egyesült.

128 Azért említjük meg ezeket, mert megmagyarázza a Bócsai legelő, illetve a Karajánosmocsár viszonylag késői kiszáradását. Ezt közvetlenül a HortobágyBerettyó vidéki Belvíz-szabályozó Társulat 1878-tól induló tevékenysége segítette elő. A Társulat kiépítette a Hortobágy-Berettyó közös medrét és végrehajtotta a Berettyó-Sárrét vidékének vízrendezését. Karcag és Kisújszállás közbirtokossága megrendelésére, a debreceni kultúrmérnöki hivatal tervezésében épült meg 1893-95 között a karcagi I. és II. csatorna, „a vizenyős területek vízmentesítésére", 1895-től pedig a déli határrészen épültek meg a III. és IV. számú csatornák.

129 Ezek vezették el a vizet a bócsai legelőről és a Karajánosmocsárhoz tartozó területekről, amelyeket 1893-94-ben alkalmasnak találtak a kiosztásra. SZML Térképtár, valamint Karcag v. lt. Tjkv. 1817. febr. 6. 101. KÁROLYI Zsigmond - NEMES Gerzson: A Közép-Tiszavidék vízügyi múltja 1846-1944. II. köt. Bp. 1975. 33-40.,49-51., 64-65. p. Uo. 72.,85. p. 41