Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Gy. Fekete István: Helyi alakulatok és hadi események a II. világháború éveiben Szolnokon / 161. o.

jaiban maguk után fény csóvát, föstöt húzó lövedékek tízezrei hullottak a városra. „Katyusák" mondták a katonák. November 3-án éjfélre csend lett. A pincékben az embereket elnyomta a fáradtság, csak a haldoklók mellett virrasztottak. A szolnokiak jó része pokrócba, katonaköpenyekbe burkolózva aludt már hetek óta. Negyedikén Dr Kiss Gábor a városházán várta a bevonuló szovjet csapatok parancsnokát. Az alezredes ott nyomban közölte az általa kinevezett polgármesterrel (azaz Kiss Gáborral), hogy holnaptól Szolnok „kórházváros" lesz. Reggelre listát kért a középületek, az elhagyott lakóházak méreteiről. Hány ezer sebesültet lehet a városban elhelyezni, ápolni? Néhány nap múlva kórház volt a város minden nagyobb épülete, szüntelenül hordták a sebesülteket a főváros irányába távolodó frontról és máshonnan. A polgármester emlékezete szerint hatezernyi sebesült katonát ápoltak Szolnokon, a Tisza Szálló két termében műtő volt. Oda csak a legsúlyosabb sebesülteket vitték, akiknek valamelyik végtagját amputálni kellett. A levágott testrészeket ruháskosarakba dobták, kitették a gyógyfürdő árkádjai alá, majd a még vérző emberi maradványokat a „málenkij robot"-ra összefogdosott szolnokiakkal lehordatták a Tisza partra és kosarastól, mindenestől bedobatták a jeges vízbe. Mi, német köpenyekbe, orosz pufajkákba, utászcsizmákba, ejtőernyős bilgerikbe bújt suhanc gyerekek a kórházak körül ólálkodtunk, hátha „leesik" valami: egy darab négyszögletes kenyér, csajkányi szalonnás káposztaleves. A Valahol Európában megrázó jeleneteit a szolnoki utcákon élőben forgathatták volna. Éhes, kóbor gyerekcsordák mindenfelé. A háború nem az utolsó puskalövéssel ér véget, a nyoma sokáig megmarad az emberekben, rossz álmaikban újra és újra végigélik a szőnyegbombázást, az aknák repeszeinek zümmögését, a géppuskák kerepelő ordítását, a sorozatlövések visító hangját. Szolnok sokáig front város maradt. Már nem a Tisza - Zagyva háromszögében dörögtek a fegyverek, de nem volt a napnak olyan órája, hogy valamelyik kórházépületből ne indult volna gyászmenet. A teherautó platója letakarva vörös drapériával, rajta a koporsók, egy, kettő, három., .tíz, húsz... A város minden tere, parkja, foghíjas telke alkalmi temető volt. Nehéz volt akkoriban Szolnokon élni, mert lehetetlen volt felejteni. A romokat már megszoktuk, de a halál közelségével sosem tud megbékélni az ember. Pedig csákányt, lapátot kellett fogni. Szolnok - a Magyar Városok Országos Szövetsége adatai szerint - az 57 magyar város közül a károsodás mértékében sorrendben a hatodik volt. Súlyosan megrongálódott a MÁV-nak összesen 67 épülete, ezen kívül jelentős rongálódást szenvedett a szolnoki cukorgyár gépháza, a szolnoki papírgyár műhely épülete, a Bohn téglagyár, a Rákos Hungária Rt. távvezetékei, a városi hálózatok és vezetéktartó oszlopai, valamint olajtranszformátorai megrongálódtak. Gulyás-malom felrobbantva, Neugebauer-malom felgyújtva és leégve, Nostra közraktár felgyújtva. Mezőgazdasági Közraktárak, Hungária Rum és Likőrgyár, Fa- és Fémipari Szakiskola, 230