Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 22. (Szolnok, 2007)

TANULMÁNYOK - Csikós Gábor: „Gazdák! Ne zárkózzanak el Önök a munkás elől!” (A munkásság érdekérvényesítési törekvései Jászárokszálláson az 1910-es években) / 93. o.

Nem mondható tehát, hogy teljesen alkalmatlan emberekből rekrutálódott volna a forradalmi munkástanács, sőt teljes erejével azon volt, hogy a megoldatlanul maradt problémákat kezelje. Vasút- és kövesútépítésről határoztak, valamint arról, hogy az iskolát bővíteni fogják. Nem erőltették a földosztást sem, mondván a lakosság inkább napszámba akar járni.

177 Bár élesen szemben állt a korábbi, gazdavezetésű tanácsokkal, mégis azt mondhatjuk, hogy az egyenlőtlen képviselet mellett másban is, mégpedig a rokoni összefonódásokban is nagyon hasonlított elődeire. Bár ezt a Szabó Gyetvai rokonság kapcsán már említettem, mégis plasztikusabb példái talán ennek a Gál - leszármazottak: ebbe a rokonsági körbe sorolható Tősér József, Solymosi Ignác és Farkas K. János (1871-1934) is. Ez utóbbi két személy főként a rekvirálások levezénylésében kapott fontos szerepet. Magát a rekvirálásokat azonban nem helyi születésű emberek szervezték meg, hanem a községbe vezényelt biztosok, akiket a Gedei-megmozdulás utáni konszolidáció elősegítésére küldtek Jászárokszállásra. A legismertebb közülük Matisán Béla (1887-1938) volt, de itt működött Pammer István asztalos, Glücksman József cipész és fivére, Glücksman István magánhivatalnok is. Ez utóbbi lett a negyvenfős, vörös őrség parancsnoka is.

178 Bár a lakosság életét megkeserítő rekvirálások továbbra is folytak, azt lehet mondani, hogy a májustól kezdődő időszak az enyhülés időszaka az árokszállási proletárdiktatúrában. Feszültség természetesen továbbra is maradt a gazdák és munkások viszonyában, melyet Szabó Sándor szereplései csak még jobban szítottak. Ő nem csak azt követelte, hogy a „proletár elvtársak ásóval - kapával verjék agyon a bitang burzsujokat", de egy munkásgyűlésen kijelentette, hogy a kisgazdák sem megbízhatóak, s minden ellenforradalmárnak el kell venni az életét.

179 Szabó lazítása azonban üres frázisnak bizonyult. Jellemző, hogy még a Gedeiféle lázadás alatt nyílt fosztogatás volt, addig 1919 júliusára a rekvirálásnak már olyan módja jelent meg, hogy áron alul - 6000 korona helyett 2600-ért hajtották el az állatokat.

180 Ez a bánásmód sem méltányos, de humánusabb a március végi eseményeknél. Az 1920-ban megtartott per során, a jászárokszállási direktórium elleni legsúlyosabb vádpont valóban a rekvirálás, esetleg a gazdák elleni izgatás volt. De SZMLPl. Arch. 607. F31. HERBERT, 51. p. SZML 1920/21334. SZML 1920/21334. 131