Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon / 57. o.

mérhetetlen távolságot, akkor az már jónak volt mondható, de a szegényebb ember inkább fuvaros kocsival indult neki ennek az útnak és az ilyen ritka fuvar néha napokba telt. Érthető volt tehát a nagy várakozás, kíváncsiság, amellyel az új patika cégtábláján nézegették az aranyozott kígyót. Ismerősként tekintettek rá, de eleddig ezt a kígyót a házak deszka oromfalára helyezték, hogy védje a mindenféle rontástól a bennlakókat. A néphit szerint ez is egy megelőző gyógymód volt. Az emberek először kívülről mustrálták, talán kíváncsiságból nyitogatták az ajtaját, később már tapasztalták, hogy az ott kapott orvosságok hasznosak. így rövidesen a város környékéről, sőt távolabbról is jártak ide gyógyszerekért. Az itt lakóknak már igen nagy szükségük volt erre a létesítményre, mert a sokféle betegség ellen a nép között számtalan babonás orvoslási mód volt ismeretes. Hosszú ideig az egymástól kapott „én már kipróbáltam és hatott" gyógymódokkal orvosolták kisebb-nagyobb testi bajaikat, vagy szóltak a „füvesnek", hogy hozzon már valami szert az általuk vélt betegségekre. E gyógymódok néha könyvecskékben is napvilágot láttak. Ha valakinek például fájt a szeme, nem kellett mást tennie, mint két ólomtányér között eldörgölni egy kis cukrot, hogy az megkéküljön - természetesen az ólomtól. Ezt rózsavízbe kellett tenni. Hozzá egy kis sáfrányt, kámfort és egy pár darab székfüvet, s a hatás nem maradt el. (Megjegyzésként talán csak annyit, hogy ez az elegy igencsak hasonlít a mai ólomecetes borogatáshoz.)

2 A szolnoki gyógyszertár első írásos - nem éppen hízelgő összefüggésben való - említése a XVII. század végén a felszabadító seregekkel ide érkező ferencesek rendháza História Domusának I. kötetében található. Latinból fordítva így hangzik: „1779. augusztus S-a körüli vasárnapon: Itt voltak reggelire a mi tekintetes bíráink (nyilván a város vezetői - BF). Az ezt követő napon lejött konventünkhöz a jeles tudós Markhot Ferenc egri doktor és meglátogatta a patikát, ahol sok gyógyszert rossznak nyilvánított. " De ki is volt ez a Markhot Ferenc, aki ily bíráló véleményt alkotott a helyi patikáról?

3 1718-ban született Vittencben és 1796-ban hunyt el Egerben. Hivatására nézve orvos, ám egyben bölcsész és más tudományokban is járatos, egyszóval a kor polihisztora. 1744-ben szerezte diplomáját a bolognai egyetem orvosi karán. 1746-tól Nagyváradon, 1758-tól Egerben városi orvos. S hogy mi köze városunknak a parádi víz gyógyító hatásának felfedezőjéhez vagy inkább neki hozzánk? Heves- és Külső-Szolnok megye és Eger városa tisztiorvossá választotta, azaz ő volt a megyében fennálló kórházak és gyógyszertárak legfőbb ellenőre, vigyázó bírája. Az említett patika a „Gondviselés" nevet kapta, méltóan az ott folyó munkához. Színház és mozi műsorfüzet. Múzeumi érdekességek (K. Gy.) 1957. 10. p. SOÓS Imre: Adatok az egri orvosi iskoláról. In: Orvostörténeti Közlemények, 1963. 59