Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Berta Ferenc: Gyógyszerészek, gyógyszertárak Szolnokon / 57. o.

A gyógyszertár épülete a Katonavárosban, a Patika, később a népnyelv szerinti Öregpatika utcában volt, közel a Zagyva és a Tisza hídjához és a várhoz, alig 200 méterre a Piac tértől. Sajnálatos módon, az első gyógyszerész neve, aki üzemeltette, működtette a patikát nem ismert. Tudva azonban, hogy Mária Terézia ide vonatkozó rendelete nem is oly rég jelent meg és annak végrehajtása akkor sem történt egyik napról a másikra, feltételezhető, hogy kezdetben a Katonaváros ispotályának egyik hozzáértő orvosa vagy valamely alkalmazottja működtethette. Ezt követően hosszú évtizedek teltek el, míg fellelhető az első ténylegesen, név szerint is ismert patikus. A ferences História Domus 1843. évi bejegyzései között történik utalás arra, hogy a szolnoki gimnázium nyilvános jogú iskolává avatásakor, Agnelly Ferenc helybeli patikus tartotta az ünnepi beszédet.

4 „Végre tudós Agnelly Ferenc helybeli gyógyszerész, több tudományos társulatok tagja által előrebocsátott üdvözlet kíséretében tdő Dubecz Tamásnak, a szerzetrend érdemült tanácsosának, helybeli házfőnök- és lelkésznek, a gymnasium körül tanúsított fáradozásai és érdemei öröklő emlékéül felajánlott egy gyönyörű, művészileg kidolgozott ezüstpoharat gazdagon megaranyozva - úgynevezett billikom 55 pírt értékben - e felirattal: „A szolnoki tanoda felállításában szorgalmatosan fáradozott t Dubecz Tamás úrnak emlékül! A valódi érdemet méltányló szolnokiak által MDCCCXXXXIIII."

5 A gyógyszertár üzemeltetője és bérlője tehát az 1830-as évektől, a családneve alapján vélhetően olasz eredetű Agnelly Ferenc gyógyszerész volt, aki 1850-ig, haláláig vezette a patikát. A halotti anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint római katolikus vallású, 1806-ban született, elhunyt 1850. augusztus 28-án, 44 éves korában, felesége Hoffmann Antónia.

6 Agnelly ízig-vérig tudós ember volt. Tájékozott a tudományokban, a gyógyászatban, hivatása magaslatán állt, a város közmegbecsülését élvezte. Jártas volt az őslénytanban, s maga is gyűjtötte a csontokat, kövületeket, amit mi sem bizonyít jobban, mint a Magyar Nemzeti Múzeum régi leltárkönyvében 1850. július 27-i keltezéssel történt bejegyzés: „Az itt jegyzett 32 tárgyú ajándékokkal gyarapítá végrendeleténél fogva intézetünk gyűjteményét hamvaiban is tisztelt volt szolnoki gyógyszerész, boldogult Agnelly Ferenc úr, kinek természeti osztályunk s jelen őslénytárunk különben is sok és szép adományokat köszön. Köszönet és hála a derék férfiúnak!" 4 História Domus. 1843. III. köt. 1844. 13. p. 1844. október 2. 5 Hivatkozik rá: Szolnok Város Közoktatásának és Plébániájának története. A Főgimnásium ötven éves ünnepélye alkalmára (írta: Karkecz Alajos Sz. Ferenc-rendi áldozópap és gymnásiumi tanár). Kiadva: Eger, 1885. 105. p. 6 Ferences Rendház halotti anyakönyve. 1850. NAGY István Zoltán: A borjú ülgétől az óriási szőrnyóczig. Magyar Nemzeti Múzeum régi leltárkönyvéből. 60