Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

ELEK GYÖRGY ÜLLŐ, ÜLLŐLAPOS ÉS BEREK Tájtörténeti áttekintés Ha valaki a Nagykunság északi területének régi vagy újabb térképeit, esetleg a vidékről készült műholdfelvételeket böngészi, azonnal a szemébe ötlik az a hatalmas, ma már kiszáradt folyómeder, amely Karcag város Kunmadarassal szomszédos észak-északnyugati határán található.

1 A ma is elterpeszkedő völgynek ható, markánsan kirajzolódó medermaradvány, több kilométer hosszan végigkövethető, és igen nagy területet ölel körbe. A délkeleti felén, a meder belső (v. jobb) partján található Berekfürdő község, északnyugat felé eső nagyobb része pedig Kunmadaras község határához tartozik. A hatalmas meder Berekfürdőhöz ill. Karcaghoz tartozó része ma már teljes hosszában száraz, bár több ezer éve még a Tisza vize folyt benne egészen addig, amíg a folyó valahol a mai Kunmadaras település táján, át nem mosta a partot és le nem fűzte a hatalmas kanyart. Amíg élő meder volt, jelentősen alakított a környezetén, bizonyára áradásainak hordaléka töltötte fel nemcsak Berekét, de a karcagi határ szomszédos, évszázadok óta szántóföldi műveléssel élt területeit, Ködszállás és Orgondaszentmiklós határrészeket is. Az Üllőnek nevezett medert talán már akkor csekély vízutánpótlás éltette, holtág volt, amikor a bronzkor

2 valamelyik, Kárpát-medencei népe megépítette a partján a Szentmiklósi és a Pincés halmokat, de a víz közelsége, a víznyerési és halászati lehetőség miatt, a későbbi időkben is előszeretettel telepedtek ide az emberek.

3 Györffy György kutatásai egyértelműen tisztázták, hogy a Közép-Tiszavidéknek ezt a részét, („a heves-szolnoki Tiszamelléket") a honfoglalással egyidejűleg, illetve közvetlenül azután birtokba vették a magyarok, sőt a fejedelmi család tagjainak szállásai terültek itt el, hiszen Györffy György véleménye szerint — az Üllő vagy Üllőlaposa, Pusztataskony, A dolgozat vázlatként, Üllőlapos címen megjelent a 2005. évi Karcagi Kalendáriumban. In: Karcagi Kalendárium, 2005. Szerk.: Daróczi Erzsébet. Karcag, 2005. 66-71. p. Selmeczi László véleménye szerint a Szentmiklósi halmot a bronzkorban emelték. In: Régészeti-néprajzi tanulmányok a jászokról és a kunokról. Debrecen, 1992. MADARAS László: VII-VIII. századi avar temetőrészlet Berekfürdőről. In: Tisicum. A JászNagykun-Szolnok megyei múzeumok évkönyve XII. köt. 2001. 173-195. p. 25