Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

TANULMÁNYOK - Elek György: Üllő, Üllőlapos és Berek – Tájtörténeti áttekintés / 25. o.

illetve a Tiszapüspökiben fennmaradt Décse földrajzi nevek Árpád egyik fiának, unokájának, illetve dédunokájának, az egykori szállásbirtokosoknak a neveit őrzik.

4 Az Árpád-korban ezen szállások nyomdokain alakulhattak ki azok a falvak, amelyeket a tatárjárás pusztított el.

5 Az 1240-es évtized közepén a Magyarországra érkező kunok népesítették be a vidéket. Úgyszintén Györffy Györgytől tudjuk, hogy a Nagykunságban az Olas (olas v. ulas jelentése=egyesítés) nemzetség telepedett meg.

6 Az alföldi honfoglalásuk után még néhány évtizedig nomád állattenyésztő kunok hamar megtelepedtek itt, s használták ki a szomszédos Hortobágy legelőit, valamint a tóvá változott folyómeder (holtág) víznyerési, halászati előnyeit. Szállásaik körbevették az Üllőt, s ezekből alakultak ki a 14. század folyamán az észak-nagykunsági falvak. Az elfoglalt (megszállt) terület szűkössége és előnytelen természeti adottságai miatt, a nomadizálás folytatása tarthatatlan volt, úgyhogy a kun köznép földművelővé és falulakóvá válása bizonyára igen korán megkezdődött, és a 14. század végére már előrehaladott állapotban lehetett. A régészeti leletek is azt igazolják, hogy a Nagykunságon, korabeli nevén Kolbászszékben, a 14. században már megtelepült falvakban élő kunokkal kell számolnunk.

7 Ilyen falvak voltak az Üllő külső (bal) partján Kápolnás, Orgondaszentmiklós, Ködszállás, Fábiánsebestyén és Madaras. (A meder által bezárt - igen nagy területű és jó talaj adottsággal bíró - Berek nevű területen nincs tudomásunk középkori település(ek)ről.) A felsoroltak közül mindössze egyetlen település, Kunmadaras élte túl a török hódoltság másfél évszázadát. Közel kétszázötven év múlva, a bereki földgáz- és gyógyvízkincs felfedezése után, viszont új falu teremtődött itt - Berekfürdő, amely nem a meder külső, hanem belső partján épült. 4 GYÖRFFY György: A Nagykunság és Karcag a középkorban. In: Várostörténeti tanulmányok. Karcag, 1973. és Uő.: A magyarság keleti elemei. Bp. 1990. 306. p. 5 Árpád-kori falu maradványait (bizonyára templomát és temetőjét) őrzi a Gergely halom és határrész Kunmadaras és Karcag határán. Ilyen még ettől délre, a Törökbori halom környéke vagy kelet felé, közvetlenül az Üllő bal partján a későbbi Orgondaszentmiklós kun falu, amelynek feltárásakor Selmeczi László Árpád-kori templom alapjaira bukkant. A templom körüli temető legrégibb temetkezései a XII. századból datálható magyar sírok voltak. SELMECZI László: Újabb szempont I. Lajos 1349. november 5-én, Gyulafehérváron kelt oklevele értelmezéséhez. In: A szülőföld szolgálatában. Tanulmányok a 60 éves Fazekas Mihály tiszteletére. Szolnok, 1994. 70. p. 6 GYÖRFFY György: A magyarországi kun társadalom a XIII-XIV. században. In: Uő: A magyarság keleti elemei. Bp. 1990. 274-275. p. Selmeczi László éppen az üllőparti Orgondaszentmiklós példáján írja: „A régészeti kutatások eredményeire alapozva, legalábbis a Nagykunságra vonatkozóan, annak a véleményünknek kell hangot adnunk, hogy a kunszállások mindenképpen korábban meg kellett szilárduljanak annál az időpontnál, ahogy az az írásos forrásokban jelentkezik." SELMECZI L. 1994. 70. p. 26