Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Nemesi sérelemlevelek a Jászkun Kerületből (1790-1840) / 203. o.

karcagiak, kunmadarasiak és túrkeviek viszont azt firtatták, hogy akkor is kell-e fizetniük, amikor nincs szállásoló katona. A Jászságban a váltságpénzt szedték, míg a Kiskunságban Halas, Félegyháza és Szentmiklós a majorkodás (a közösségek házi gazdálkodásának közmunkája) megváltására is engedélyt kértek, amire egyébként Szabadszálláson példa is volt.

15 Ekkor Szabadszálláson, Fülöpszálláson és Majsán, a nemesek továbbra is természetben viselték a terheket, míg Halason és Félegyházán még vitatkoztak felette. Ugyanakkor a Nagykunságban a túrkevei nemesek még ekkor is a teljes szabadság, és minden teher alóli mentesség mellett voltak, mire a nádor végül már a vagyonukból való kibecsülés és a Jászkunságból való kiűzetés lehetőségét is felvetette.

16 A sokféle beadvány, kérelem, sérelem végül azt eredményezte, hogy egyszerre három fórum is foglalkozni kényszerült a kerületi nemesek helyzetével: a Helytartótanács, az uralkodó, illetve a nádor, mint a jászkunok legfőbb elöljárója. Emiatt sokáig a kérdésben ellentétes, vagy nem összhangban lévő vélemények érvényesültek, olykor ütköztek. Az uralkodó leginkább a Mária Terézia-féle privilégiumokhoz ragaszkodott, míg a nádor nem zárkózott el a terhek pénzen való megváltásától. Végül az ügyet az 1808. évi áprilisi nádori rendelkezés zárta le, mégpedig a nemesekre kedvezőtlen módon. Ez a kézi munkák és a fuvarozás megváltását megszüntette, és csak a katonai beszállásolásét és az ahhoz kapcsolódó főzését engedélyezte. Eszerint a beszállásolás váltsága tényleges katonai mozgáskor 2, egyébként pedig 1 ezüst forint lett, míg a háziadó forintjai után 6-6 krajcárt kellett fizetni.

17 A főherceg utóbb döntését azzal magyarázta, hogy bár maga az állami adónál is elismerte volna a nemesek személyes adómentességét (- a vagyonuk utánit nem - B.G.), ám tartott a természetben szolgálók és a megváltást fizetők nyilvántartásainak összezavarásától. Úgy vélte, az évenkénti átmenettel áttekinthetetlenné válnak a nyilvántartások. Ugyanakkor - talán csak gesztusként - meghagyta, hogy a katonatartás nemesi taxáját feleslegesen ne vessék ki az érintettekre.

18 Ez a sarkalatos rendelkezés egészen 1841-ig érvényben volt, és behatárolta az érintettek jogait. 15 Uo. kgy. jkv. 1808. febr. 25. 128. p. 372. szám. 16 BÁNKTNÉ MOLNÁR E. i.m. 370. p. 17 SZML kgy. jkv. 1808. aug. 4. 457. és 1240. szám. 18 Uo. kgy. jkv. 1808. ápr. 25. 289. p. 841. szám., Uo. aug. 4. 441. p. 1331. szám. 208