Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Nemesi sérelemlevelek a Jászkun Kerületből (1790-1840) / 203. o.

Az 1808 utáni mozgalmak és jellegzetességeik Az 1808-as nádori leirat ellenére, a helyi nemesek mozgalmainak leszerelése nem ment könnyen. Félegyházán, ekkor már négy éve, a nemesek semmiféle közteher után nem fizettek, és bajok voltak a Nagykunságban is. Karcagon a katonai szállítás és beszállásolás kötelezettségeit szabotálták el, de az engedetlenek között emlegették Túrkevéröl Márjás Józsefet, Sárkány Lászlót, Szabó Jánost, Katona Sándort, Mihályi Benedeket, Endrei Mihályt, Kunhegyesen Szőgyi Istvánt, Kunmadarason Bíró Jánost, Ujj Istvánt és Ujj Pétert, Kunszentmártonban pedig Palásti Jánost és Palásti Józsefet. 1809-ben a Kiskunságban a szentmiklósi nemesek zárkóztak el a terhek viselésétől.

19 A nemesi törekvéseknek azonban a külső helyzet sem kedvezett. 1809-ben, majd 1812-1814 között, a Birodalom súlyos háborúkat vívott Napóleon ellen, és emiatt a nemesek is fokozottan kötelezhetőek voltak szolgálattételre. Az állandósuló terhelések miatt, 1813-ban a Kerületek is kimondták, hogy ha a nemes vagy „szabadságos" lakosoknak több házuk van, amelyekben nem maguk laknak, ott katonatartásra kötelesek. 1814-ben azt is elrendelték, hogy a nemesek felesleges szolgái katonának adassanak.

20 1814-ben a félegyházi nemesek egy része megtagadta az engedelmességet, sőt páran (Segesdi Mihály, Bánhidy Gáspár, Szenyiczey Ádám és Ficsór János) azt is kijelentették, hogy inkább kiköltöznek a törvényhatóságból, de a terheket tovább nem viselik. Végül a Kerületek letörték a mozgalmat, ám a háborúk lezárulása mégsem hozott megnyugvást. 1818-ban Halasra nemes Tegzes Mihály és Ajtai Nagy János ellenszegülése miatt kellett közgyűlési delegáltakat leküldeni, míg 1820-ban, a Jászságban a berényi és a jákóhalmi nemesek tagadták meg taksáik fizetését.

21 1812-től kezdve, sorozatos problémák voltak a jászsági Apátin is. Itt nemes Tajthy István körül alakult ki egy lázongó csoport, amely a helyi tanáccsal, igazgatással állandóan elégedetlenkedett, sőt azzal szemben nyíltan lázított. Tajthyt ugyan egyszer elítélték, ám büntetése letöltése után sem hagyott fel tevékenységével, sőt 1820 nyarán nyílt lázadást robbantott ki a mezővárosban. Végül a kivezényelt gyalogsági és lovas századok állították helyre a rendet. Tajthy és barátai, ugyan sokszor épp nemesi voltuk alapján tudtak kibújni az azonnali elítélés alól (többen nyíltan felséggyalázó BÁNKINÉ MOLNÁR E. i.m. 371. p.; SZML Jk. Ker. kgy. ir. 1809. ápr. 14. 156. p. 364. szám., Uo. 1809. nov. 13. 537. p. 1405. szám. SZML Jk. Ker. kgy. jkv. 1813. 1406. szám., Uo. kgy. ir. 1814. 1. fasc. 575. szám. BÁNKINÉ MOLNÁR E., i.m. 371. p., SZML Jk. Ker. kgy. ir. 1820. 8. fasc. 272. és 1272. szám. 209