Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Nemesi sérelemlevelek a Jászkun Kerületből (1790-1840) / 203. o.

Mihályi Péter és Katona János tűntek ki leginkább, akik még az uralkodóhoz is felírtak az ügyben.

9 Talán ez is közrejátszott abban, hogy 1807-ben Túrkeve nemeseinek József nádor engedélyezte: a helység terheit pénzen válthassák meg, és maguk helyett munkásokat fogadhassanak.

10 A nemesi elégedetlenséget a továbbra sem egyértelmű szabályozás mellett, esetenként a jogtalan terhelések is tovább szították. Az 1805-ös austerlitz-i vereség után, a Károly főherceg által sugallt hadseregreformokjelentős békebeli csapatmozgásokkal jártak. így 1808 elején a halasiak már sérelmezték, hogy noha a váltságot rendben megfizették, mégsem mentesültek a beszállásolás terhei alól. A vizsgálat a panaszosokat igazolta, a városban feltorlódott katonaság szükségleteire, ugyanis valóban minden házat igénybe kellett venni.

11 A legfőbb kérdéssé azonban mindinkább a katonatartás, és vele a közmunkák természetes teljesítésének, vagy pénzbeni megválthatásának ügye vált. Elvileg a 25 jászkun közösség eldönthette, hogy melyik megoldást választja. A talán leginkább érintett Kiskunságban, a halasiak már 1803-ban a katonatartás pénzbeli megváltását kérték, amit a nádor engedélyezett is.

12 Félegyházán a nemesek a következő évben döntöttek a pénzbeli megváltás mellett. A két nagy kiskun városban a forspont, kvártélyadás, valamint az árvízi töltések javítása megváltásaként 3 forintot, a katonatartás fejében pedig a háziadó minden forintja után, 6 krajcárt fizettek, s ezeket az értékeket a legtöbb jászkun településen is irányadónak fogadták el. Ugyanakkor a városi közmunkákat a helyi napszámbérekkel válthatták meg, ami rendkívül vitatott megoldás lett, és csak szította a nemesek és nem nemesek közötti ellentéteket. Félegyházán a közrendűek általában egységesen a természetbeni közmunka teljesítés mellett voltak, míg a nemesek a - valós érték alatti - készpénzen való megváltást támogatták. Az elmérgesedő viták miatt 1807-ben a város átmenetileg fel is függesztette a nemesi taksák beszedését.

13 Növelte a feszültségeket, hogy maga a nádor sem igen tudott az ügyben következetes álláspontot kialakítani. 1805 őszén a kerületi közgyűlés, a nemesi terhek megváltásakor, a nádori resolutio (rendelet) alapján az előző három év átlagát akarta megszabni a nemesek számára.

14 1807 végén viszont kitűnt, hogy a Nagykunságban a kisújszállásiak és a kunhegyesiek minden terhet közösen viseltek, míg a kunszentmártoniak a katonatartásért járó 3 forintokat fizették. A 9 Uo. kgy. ir. 1806. 1. fasc. 895., 925., 1589. szám., Uo. 1807. 1. fasc. 185. szám., Uo. kgy. jkv. 1807. mára 6. 44. p. 925. és 125. p. 413. szám. 10 Uo. kgy. ir. 1807. 1. fasc. 761. szám. 11 Uo. kgy. jkv. 1808. aug. 4.441. p. 1331. szám. 12 Uo. kgy. jkv. 1803. nov. 7.451. p. 1816. szám. 13 BÁNKINÉ MOLNÁR E. i.m. 370. p. 14 SZML Jk. Ker. kgy. jkv. 1805. szept. 9. 455. p. 1418. szám. 207