Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Nemesi sérelemlevelek a Jászkun Kerületből (1790-1840) / 203. o.

sőt még a megüresedő nádori tisztséget sem töltötték be. A nemesi mozgalmak kirobbanásához végül a közvetlen okot, II. József rendszerének összeomlása adta. Ekkor a Birodalom és a Magyar Királyság különböző társadalmi csoportjai, immár évtizedes igények és kérelmek sokaságát terjesztették az új uralkodóhoz, II. Lipóthoz, illetve a negyedszázad után újra összeülő rendi országgyűléshez. Felléptek a hajdúkkal együtt a jászkunok is, akik saját birtokos lakosaik számára, a teljes nemesi jogállás megszerzését tűzték ki célul. Emiatt aztán érthetően mindkét szabad kerület nemesei is önálló igényekkel jelentkeztek, minthogy helyben élvezett jogaik jócskán elmaradtak vármegyei társaikétól. Az 1790-1802 közötti nemesi mozgalmak és eredményeik Az első ilyen megmozdulás 1790-ben, a kiskunsági Halason figyelhető meg, ahol a nemesek felléptek előjogaik, adómentességük biztosítása érdekében. E mezővárosban meglehetősen sok armalista élt, és ráadásul itt húzódtak a főbb észak-déli közlekedési utak is, ami miatt az 1787-1790-es török háború katonai szállításai és beszállásolásai fokozottan terhelték a lakosokat. A diéta összehívása és a rendi ellenállás híreire, Thuróczy István helybéli nemes, társaival folyamodványt intézett a rendekhez. Mivel a Kerületek az országgyűlési képviselet megszerzése érdekében, épp ekkor indítottak Pozsonyba új követséget, komoly dilemma elé kerültek. A közgyűlés választ fogalmazva cáfolta a vádakat, s kifejtették, hogy a helyi nemeseket a királyi városokhoz hasonlóan adóztatják. A megoldást a diétái döntéstől várták, ám a kivárás csaknem vérontáshoz vezetett. Mindinkább elszabadultak az indulatok, és a halasiak körében a nemesi birtokok kibecsülése, sőt a kiűzés gondolata is felmerült. A vehemensebbek egyenesen a nemesek kaszával-kapával való ki verésére buzdítottak. Végül a városban a Kerületek állították helyre a rendet.

3 Az országgyűlés a kérdés megnyugtató elintézését a Regnicolaris Deputatio-hoz sorolta, ám a munkálatok elhúzódása miatt, 1792-ben a halasi nemesek újra a helyi tanácshoz, majd az országgyűléshez fordultak, s sérelmezték, hogy a nemesi szabadságjogok ellenére, az állami adók és terhek viselésére kötelezik őket. Az adófizetést megtagadták, és kijelentették, hogy ha azt rajtuk erőszakkal behajtanák, akkor az ellen „sub poena actus majoris potentiae" (büntetés terhe alatt hatalmaskodás okán) protestálnak. A tanács a kerületi közgyűléshez írt ez ügyben, ám a kiküldöttek nem tudták a nemeseket meggyőzni, így kénytelenek voltak ellenük rendes pert indítani. Az eljárás több évig húzódott, aminek során „sok becstelenségek, a privilégiumok ellen való 3 SZML Jk. Ker. kgy. jkv. 1790. aug. 2. 270. p. 1919. sz., Uo. dec. 15. 490. p. 2791. sz., Uo. 1791. jan. 31. 39. p. 409. sz., Uo. kgy. iratok 1791. fasc. 1., 161. és 409. sz. 204