Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 21. (Szolnok, 2006)

ADATTÁR - Bagi Gábor: Nemesi sérelemlevelek a Jászkun Kerületből (1790-1840) / 203. o.

balmagyarázatok" hangoztak el, sőt, 1795-ben a nemesek megtagadták a közszolgálatok teljesítését, és a tanácsnak való engedelmességet is. A kerületi nemeseket a testi fenyítés (pálcázás) alól felszabadították ugyan, ám a nemtelenekkel egyforma teherviselésből fakadó „sérelmek", továbbra is megmaradtak. Végül a nádori törvényszék 1798. május 24-én kimondta a nemesek adófizetési kötelezettségét, s hogy a királyi (állami) adók rajtuk erőszakkal is behajthatók. Az ellenszegülők a több éves hátralékot is kötelesek voltak megfizetni.

4 Az 1790-es és 1792-es országgyűlésekhez beadott sérelmek ügyében, azonban nem sok minden történt. A Kerületek a jelek szerint a kérdés folyamatos elnapolásában bíztak, amihez a francia háborúk állandósulása is nagyban hozzájárult. Végül 1802-ben, újra a halasi nemesek mozdultak meg. A diétához új beadvánnyal fordultak, amit a megyék támogatása csaknem sikerre vitt, noha a kerületi közgyűlés Dósa Antal szerkesztésében, egy „ellen iratot" is beadott a rendekhez.

5 Az országgyűlés azonban úgy döntött, hogy a kerületi nemesekre is az 1635. évi XXI., az 1647. évi LXXVIIL, valamint az 1715. évi LXXVII. törvénycikkek az irányadóak, ami a szabad királyi és a kiváltságolt városok nemeseit mentesítette minden személyi teher (pl. előfogatolás, utak javítása) alól. A jászkun jogi egyenlőség szempontjából rendkívül veszélyes helyzetet rapini Steösszel József (7-1815) nádori főkapitány, a Kerületek első országgyűlési követének fellépése mentette meg, aki kettős megbízatására fogadta meg, hogy a nemesek sérelmeit országos törvényhozatal nélkül is orvosolni fogják. Mindazonáltal további halogatásra már nem volt mód, és a Kerületek 1803. június 29-én határozatot hoztak az ügyben. Ennek értelmében Mária Terézia 1745-ös privilégiuma általános érvényű, s a közterhek viselése mindenkire nézve kötelező marad, de a nemesek az ország törvényei alapján joggal követelhetik, hogy személyes kiváltságaik a jászkun jogokkal összhangba hozassanak. Ezt figyelembe véve kimondták, hogy: 1. Fej-vagy személyi adót nem fizetnek. 2. Senki kérésére, megkeresésére bűnügyekben be nem börtönöztethetnek, amíg törvényesen bíróság elé nem idéztetnek, és ott el nem ítéltetnek. Polgári ügyekben azonban a nem nemesekkel azonos bíráskodás alatt maradnak. 3. Házaikba katonákat beszállásolni, és azoknak főzetni nem szabad, de ezt meg kell váltani. Ezért minden adóforint után, 6 krajcárt fizetnek a házi pénztárba, a beszállásolás megváltásaként pedig mindenki egyformán évi 6 forintot ad. 4 Uo. kgy. ir. 1825. 6. fasc. 1614. sz„ SZILÁGYI Sándor - TOOTH János: Kis-Kun-Halas története. Nagy-Kőrös, 1861. 41. p. SOÓS Adorján: Magyar nemesek a Jászkunság területén. Pécs, 1935. 5-6. p. 205